Én mit tehetnék? Sokszor azt kívánom, bár csak saját életet kezdhetnék már.

Anyukámon egyre jobban látom, hogy felőrli a stressz. Szinte mindent egyedül kell csinálnia, mivel apukám munkamániás. Sosincs itthon, minden anyukámra marad... Persze, amiben tudok, segítek. De azon nem tudok segíteni, hogy a munkájából is mindig feldúlva jön haza. Mindig elkezdi mondani a gondokat, persze meghallgatom, de ezzel sokszor engem is "felhúz". Igazából rám már nem is figyel, ha beszélek, akkor sem hallja meg... Ehhez már hozzá is szoktam, volt is időm, hiszen mindig a bátyám került előtérbe, ő anyukám büszkesége, én meg a fekete bárány... Egyébként a bátyám már dolgozó ember, még velünk lakik, de ritkán van itthon, tehát ő sem tud sokat segíteni a háztartásban. Még a háztartással elboldogulnánk, de emelett van 2 nagymamám is, akikről szintén gondoskodnunk kell.

Itthon mindig csak a balhé megy, már ha apukám egyátalán itthon van. Ez nem csak a szüleimet őrli fel, hanem engem is...

17/L