Miért viszolygok ennyire anyámtól?

A helyzet az, hogy az évek folyamán, mióta nyugdíjba ment, egyre rosszabb lett. Már nem megy sehova, nem lehet kivinni programokra, maximum vásárolni megy el. Állandóan beszél, nem tudja befogni a száját. 3-4 óráig is mondja egyfolytában, de látja, hogy nem figyelek, és nem hagyja abba. Ugyanazokat ismételgeti folyton, ugyanazokat a történeteket meséli el. CSak neki lehet igaza, folyamatosan vitázik velem, és naponta veszekedik velem valamin. A barátaimról és a kedvesemről mindenféle dolgot mond, hogy utáljam őket. Nincsenek barátai, néha a testvérével beszél telefonon. Nem bírom, ha a közelembe van, egy cseppnyi magánéletem nincs tőle, folyamatosan beszél hozzám, már megőrülök. Ha hallgatom akkor is mondja, ha nem hallgatom, akkor is. ha közbeszólok, hogy valamit mondjak is neki, azt mondja: de hülye vagy!!!! Sőt igazából mindig ezt mondja mindenért, soseincs egy dicsérő szava. Nem lehet megérinteni, mert az már "nyáladzás" nála. Az a baj, hogy kezdek olyan lenni mint ő. Lehet ez ellen valamit tenni? hogy tudnék ezen változtatni? Szinte már utálok hazamenni.