Nálatok is előfordult már olyan helyzet, hogy az unoka megszületése után az apai nagymama, a baba anyjának képzelte magát?

A sógornőm és az anyósom helyzete ilyennek tűnik, az anyósom igyekszik annyira megkímélni a kislányát, hogy ő tulajdonképpen csak aludni viszi haza a kicsit.

Engem folyton kérdezget, hogy mikor jön már a baba, már kitalálta a nevét is (azt még nem mondtam, hogy én nem fogom úgy hívni és szerintem az a név a fiának se tetszik, csak még nem tud is tud a dologról). Gondolom ugyanúgy szeretné "magához venni", mint a másik unokáját, ami abból a szempontból jó, hogy így a sógornőm el tud menni ide-oda, nyugodtan tud dolgozni, pihenni, csak azért én szeretném magamnak felnevelni a gyerekem, arra tanítani amit én gondolok jónak, azzal etetni, ami szerintem jó. Meg hát nem is akarom "terhelni", hogy aztán hallgassam az önfeláldozós szöveget, hogy hú de fáradt vagyok, egész nap gyerekeztem. Pedig ellett volna az a gyerek az anyjával vagy az apjával is.

Próbálkozás volt,de leállíitottuk.

Amikor megszületett a kislányunk,hozzánk akart költözni segitség cimen,de megmondtuk,hogy nem,elleszünk hárman,mi szokjunk össze előbb,addig párnaponta 1-1 órára látjuk szivesen.

Szerencsére párom is átlát az anyján,igy nem vette be a szinjátékot,hogy belebetegedett a kedves mama abba hogy nem ugy hivják az unokát mint őt (na persze,rögtön),nem pesztrálhatta egész nap,nem hagytuk ott fél percre se miután azt mondta hogy jó lesz a bocitej a 3 hetes anyatejes babánknak.

Érdekss módon orvos nélkül meggyógyult a nagybetegségéből amint a lánya szült unokát és azzal azt csinált amit akart (így lett a baba 3 hetesen pöttyös a tehéntejtől,korházba is került)