Húgom 2, én 7 éves voltam mikor édesanyánk meghalt. Azóta mind a mai napig én vagyok kiokítva. Miért?

Nézd, a helyzeted nagyon kényes.... nem gondolom, hogy te vagy a hibás, mert óriási trauma, ha valaki ilyen fiatalon eveszti az édesanyját, teljesen megérthető gyerekkori viselkedésed. Hugod valószínüleg még nehezebben élte meg, mert ő még annyi jót se kapott az édesanyjától, mint te. Próbálj közös programot, beszélgetést szervezni... Sok sikert

Én 8voltam,öcsém 3 mikor az anyukám meghalt.Nálunk is apu az alkoholba menekült,s minket apunak a testvére nevelt fel.Szó se róla,mindig megvolt mindenünk,csak nem ovlt egy oylan személy mikor kamaszodtunk akivel megbeszélhettünk volna dolgokat.Én szigorúbban voltam fogva.Érettségim 2szakmám van,s 2éve a párommal élek.Az öcsém most szakmunkásvizsgázott s megbukott....s erre a nénikém sírva hívott fel,hogy mit ronthatott el?Én mondtam neki semmit,csak öcsémet nagyon elengedték,nem mint engemet.Szerintem tarts ki az apukád mellett.Sajna nekem évekkel ezelőtt apu is meghalt,de úgy érzem,vagyis tudom,hogy mindent megadott nekünk,látástól mikulásig dolgozott,s minden nap jött hozzánk.Fizetését,majd később a nyugdíját a nénikém osztota be,de neki is,s nekünk is megvolt mindenünk.Ne hibáztasd magad egy percre se.Ne foglalkozz hogy mit beszélnek rólatok a faluban,családban.Erre én is rájöttem,most 25vagyok,s végre boldog.