Hogyan viseljem el az anyósomat? Szülésem előtt még jó volt a viszonyunk, most meg nem. Ő azt hiszi jó fej, meg a legjobb nagymama. Mindig ugyanazokat a témákat beszéljük meg: hogy vegyen e etetőszéket, meg kell e bébikomp.

Hadd örüljön. A gyermeknek arra is szüksége van, amit a nagyszülők nyújtanak neki. Nagyon egyoldalú lenne, ha csak a szülői impulzusok érnék. Hagy ód együtt a kicsivel, addig nézzétek meg a férjeddel a kertet, vagy grillezzetek a szomszéddal. Vagy beszélj meg heti 2-3 órát, amikor a nagyanyja vigyáz a gyermekre, s akkor menj el fodrászhoz, úszni, futni, barátnőzni. Nagy kincs ám az ilyen!

S a történetei? Nme társalkodónő! Mi is ilyenek leszünk, vag ymég ilyenebbek! Újraéli a régmúltat.

Kérdezd őt olyasmiről, amiről még nem beszélt.

Amelyik gyerek még nem tanult meg ciróka-marókázni, csak játszani, annek nagyon jó, ha valaki ezt is megmutatja.

Mi nem voltunk puszilkodós család, és felnőtt koromban sokszor éreztem, hogy milyen jó lenne, ha tudnék kedves simulékony lenni, természetesen, könnyeden, tréfásan érni a másik emberhez.

Átérzem a helyzeted, el tudom képzelni milyen lehet, sokan csak azt veszik ki a sztoriból, hogy sokat beszél, de én el tudom képzelni, hogy hogyan teszi, gondolom ajnározza a kicsi fiacskáját, csak ő lehet a legjobb, meg az unokája, gyanítom téged még soha nem dicsért meg semmiért, rád soha nem volt büszke. Az én anyósom ugyan ilyen. Borzalmas egy nőszemély, tényleg úgy érzem, mint aki direkt akarja tönkre tenni a kapcsolatunkat.

Én is csak azt mondhatom amit más, minél kevesebbet kell vele találkozni. Legyen mindig valamilyen dolgod, menjen hozzá a párod.

Mondd meg a párodnak, hogy mondja meg az anyósnak, hogy a házasságotokba új rendszabályok álltak be, és közéjük tartozik az is, hogy nem engeditek, hogy beleszóljanak a nagyszülők az életetekbe (mondd, hogy vonatkozik ez a te szüleidre is), a nevelési módszereket ti döntitek el, a gyerek nem szereti, ha állandóan kézben van, ajnározzák, ő inkább játszani szeret. Ezeket a nagyszülők legyenek szívesek betartani.

Nagyon nehéz, mert hiába akarsz jót, hiába szeretnéd te nevelni a gyereked, ha ezt szóvá mered tenni, te leszel a világon a legaljasabb meny.

Hú, a te anyósod az én anyósom:)

Igazából nincs vele semmi baj, de annyira idegesít, hogy azt el nem tudom mondani. Igen, vannak olyan emberek, akik nem passzolnak össze, ez van. Ha nem lenne rokon, soha többé nem akarnék vele találkozni, és ebben a kategóriában van az anyósom és mindkét sógornőm.

Nekem is gyomoridegem van, ha mennem kell, és igen kell, mert sem a fiát, sem az unokáját nem zárhatom el előle.

ÉS igen, csak ennyit tehetsz: elengeded a füled mellett. Én ilyenkor már lemegyek alfába, a felére nem emlékszem, amit mondott. Lehet, hogy ez meg tiszteletlenség, de én a fiát választottam, nem a pereputtyát. Szerencsére anyagilag sem szorulunk rájuk, így megengedhetem magamnak azt, hogy legalább semleges legyek velük szemben.

az anyós ott rontja el, h azt hiszi majd barátnők lesztek.....anyósom egy idős anyukámmal, anyuval szívesen "lógok", de nem naponta és nem járunk együtt vásárolni, fodrászhoz....stb....tiszteletben tartjuk egymás életét, anyós erre nem volt képes, hát elkezdett utálkozni, h én miért nem vagyok ilyen, meg olyan.....

Amikor a baba megszületik, meg az ember szeret kicsit bezárkózni, szereti megszokni h ott az a kis élet, megtanulni, h hogyan is kell jól csinálni.....anyós meg jönne mindig........szintén utálkozás