Miért élvezik egyes férfiak, ha mások társaságában teljesen megaláznak egy nőt, totális önbizalomhiányt okozva ezzel?

Mikor kicsi voltam, az apám elég rossz dolgokat művelt. Ennek hatására évvesztes lettem, mert nem szólaltam meg. Elég érzékeny gyerek lettem, pszichológushoz is elvittek, a családban mindenki tudta, hogy "fura" vagyok.

Mikor tinédzser lettem, és családi összejövetelek voltak, akkor a nagypapám és a nagybátyáim mindig csúfoltak, hogy milyen kövér vagyok, milyen kis disznó meg minden. Pedig külön-külön jól kijöttem velük, de mikor falkába verődtek, előjött belőlük az állat.

Könnyű mondani, hogy ne sértődjek meg. Én lennék a világon a legboldogabb, ha nem bőgném el magam, mert utálom, hogy ilyen hiperszenzitív vagyok, legszívesebben elküldeném őket a francba. Az a vicces, hogy ők kövérebbek, mint amilyen én voltam, de egy férfinél az derék dolog.

Én nem vagyok hiperérzékeny, de azért vannak dolgok amik azért botrányosak. Elég önbizalomhiányos voltam akkoriban és csúnyának éreztem magam. Pedig vékony, magas voltam, de ugye a megjelenésemen látszott, hogy fálénk vagyok, az a típus akibe bele lehet rúgni...

Egyik jó "barátom"(tényleg annak hittem) több megjegyzést tett rám, hogy mennyire csúnyának talál, bottal sem piszkálna meg stb. A többi meg persze felbátorodott és beállt a sorba.

Nem is telt el azóta sok idő, de végre talpra álltam, külsőleg semmit nem változtam.Csurog a jobbnál jobb pasik nyála utánam, ő meg egyedül poshad otthon a TV előtt. Persze most sem érti, és hitegeti nekem, hogy biztos nem lesz tartós...

Az ilyen embernek valami agy baja van az tuti, de már csak nevetni tudok rajta. Nem vagyok átkozódós típus, de remélem egyedül fog meghalni...

Igen, ahogy az előző hozzászólók példájából is kiderül, kettőn áll a vásár: kell hozzá egy önbizalomhiányos fél, akin látszik, hogy bele lehet rúgni (sokan tudat alatt kirakják magukra a céltáblát, hogy ide tessék rúgni), és kell hozzá egy szintén önbizalomhiányos másik fél, aki meg úgy működik, hogy amíg valaki máson élcelődnek és "ráirányítják a reflektort", addig sem őt pécézik ki (lásd elhízott lány elhízott rokonai). Ugyanezen elv alapján verődnek csoportba és szívatják a leggyengébbet.

Az ilyen férjek meg tulajdonuknak tekintik a feleségüket és pontosan azt bizonygatják, hogy ők az urak a háznál... pedig a házasság nem verseny, a férj/feleség meg nem legyőzendő ellenfél, csak ők ennek a megértéséhez ostobák. Mint azok is, akik hosszútávon ezt tűrik.