Megfelelési kényszerem van, hogyan győzzem le?

Saját magadnak akarj megfelelni ne másoknak.

Nem azért vagyunk a világon,hogy olyanok legyünk,mint amilyennek mások akarnak látni.

Szia, én is ilyen voltam ebben a korban. Ez valami általános parancs volt a fejemben, hogy legyek jó kislány, és mindenkinek feleljek meg, szerettem volna, ha mindenki szeret.

Igazából 26 évesen kerültem egy olyan munkahelyre, ahol csak nőkkel dolgoztam együtt, azok is többnyire idősebbek voltak. Utálták az újakat, és 3 hónapig tudomást sem vettek rólam. Aztán megszokták a jelenlétemet, és elkezdődött valami kisebb kapcsolatteremtés. Én minden áron azon voltam, hogy befogadjanak, de elég nehéz volt, mert sok volt a belharc, és mentek a szarkavarások, ahogy a nők között lenni szokott. 2 évet töltöttem itt, mindent beleadtam, barátságos voltam, mosolyogtam, segítettem, meghallgattam őket, próbáltam belekérdezni a beszélgetésekbe, de sehogyan nem szerettek meg, mert látták rajtam, hogy ez csak valami felszín, és az is volt. Nem őszintén csináltam ezeket, valójában a végére megutáltam mindenkit. Mondjuk, ha kicsit befogadóbbak lettek volna, akkor lehet hogy másként alakul. Mindenesetre itt tanultam meg, hogy hiába veszek fel műpúder stílust, ezeket a vén rosszindulatú banyákat a szép mosolyom nem fogja meghatni, engem ezért soha nem fognak szeretni. Azt vettem észre, azokat az embereket fogadták be jobban, akiktől tartottak, vagy akik ki tudták mutatni a foguk fehérjét, illetve teljesen természetesen, minden megjátszás nélkül viselkedtek. Én ezek után kezdtem átértékelni a kapcsolatomat az emberekhez.

Utána is az volt a tapasztalatom, hogy hiába igyekszem jónak lenni, hiába húzom meg magam, soha nem leszek elég jó senkinek. Mindig betalált valaki.

De igazából egy bazi nagy igazságtalanság kellett ahhoz, hogy kinyíljon a szám! Valaki úgy felháborított, hogy szinte nekiestem, jó nagy ordibálást rendeztünk. Azelőtt szólni se mertem volna ennek az illetőnek, bólogattam volna, és megcsinálom amit mond, még elnézést is kérek, hogy élek. Ez a balhé végleg átlendített engem ezen a ponton, büszke voltam magamra, és kezdtem rákapni erre. Igazából betelt a pohár, aztán túlcsordult. Szóval kezdtem rákapni erre, az emberek meg csak néztek, hogy ennek mekkora pofája lett, de valami nagyon jó érzés, ha az ember kiáll magáért. Megtanultam nemet mondani arra, amit nem akarok, és nem erőltetem magamra.

Leépítettem az összes olyan kapcsolatomat, ahol a másik fél érzelmileg zsarolt, vagy erőszakosan rámeröltette az akaratát, vagy csak tudtam, hogy egy büdös paraszt, de féltem megbántani... Most már úgy vagyok inkább, hogy nem kell, hogy szeressenek, inkább hagyjanak békén.

Elég későn érő típus vagyok tudom. A sminket amúgy 25 évesen hagytam el, amikor már második éve éltem együtt a párommal. Ő mellette teljesen önmagam tudok lenni, és szerintem nagyon sokat segített az önértékelésemben. Annyira ellazulok mellette, hogy egyre inkább ez az állapotom kezdett megmaradni, és egyre kevésbé próbáltam megfelelni.

29/N

https://www.youtube.com/watch?v=BzRxdM-5MU0&t=2413s

nekem ez segített, ugyanebben a problémában.