Miért van ilyen megfelelési kényszerem, és mi rá a gyógymód?

Sziasztok.

Azt vettem észre, hogy hatalmas megfelelési kényszerem lett. Eddig sem voltam semmi, de most aztán, valamiért bebeszélem magamnak, hogy nem szeretnek, vagy valami, egésznap tök kedves vagyok mindenkivel, (pl munkahely) mire hazaérek annyira kimerülök ebbe, mert igaz, hogy velem is kedvesek, de pl. velem nem annyira, mint azzal, mint aki oda mer szólni. Ez miért van? A családomon töltöm ki a gondjaimat, mire hazaérek, már beszélni sincs kedvem. Nem is kell mondani, hogy irodában dolgozom. Kedvesek a kolléganőim, de már párszor előfordult, hogy volt kibeszélve a másik, így én azonnal azt feltételezem, hogy én is. Pedig próbálom magam tényleg odatenni!

Hogyan érjem el azt, hogy ennyire ne foglalkoztasson mások véleménye? Már nagyon fárasztó. Azt veszem észre, hogy tényleg egésznap ezen pörög az agyam. Még azon is fél órán át agyalok, ha valaki picit csúnyábban néz rám.