Mit tehetnék? Mi lenne a kiút ebből?
Van egy lány akit nagyon nagyon szeretek, már kb 3 hónapja ismerem, sajnos a távolság miatt alig találkoztunk, inkább távolról tartottuk a kapcsolatot, neten és telefonon.
Mindketten szertjük egymást és együtt tervezzük a további jövőnket.
Vannak azonban problémák, a lánynak van egy gyereke, aki sajnos beteg, intézetben nevelik szellemi fogyatékos, csak látogatni lehet, 24 órás odafigyelést igényel, ez már így marad mindíg. Gyakorlatilag nem ő neveli a gayermekét.
Sajnos a lány egy pár hete beteg lett, rákos. A gyógyulása nagyon jól halad, szinte biztos hogy felépül, időben észrevették.
Én a szüleimmel élek még (mindketten huszonévesek vagyunk), és még Ő is.
Mikor felvázoltam otthon, hogy kivel is ismerkedem, ki is az a lány aki a barátnőm, a szüleim elfordultak tőlem, tudni sem akarnak a lányról, mindefélének elcsúfolták, és követelték, hogy azonnal szakítsak meg minden kapcsolatot vele. A betegségéről már nem is tettem említést, mert miután kiderült hogy van egy gyereke, már minden mindegy volt. Én hülyének lettem titulálva ő pedig kur..nak. Egyet biztosan tudok, a szüleim sosem fogadnák el őt, és ennek semmi más oka nincs csak a gyerek.
Csalódtam amiért ilyen véleménnyel vannak felénk. Nagyon fáj, és nem tudom mit tegyek...
Vagy szembeszegülök velük, ami talán azzal jár hogy el kell hagyonm őket, vagy a lányról mondok le akit szeretek, de lényegében még nem ismerem olyan rég óta, viszont tudom hogy szeret, annyira szeret, hogy ha eldobnám összeroppanna, talán bele is halna és a betegsége súlyosbodna...
Kétségbe vagyok esve kérlek adjatok tanácsot.
Köszönöm.
válasza:mivel már felnőtt ember vagy,
a szüleid meg ilyen kegyetlenek és rosszindulatúak... kerüld el őket, tarts velük minimális kapcsoaltot és amint tudsz, költözz el. majd észhez térnek, ha nem, akkor meg ennyi volt.
nem ismerlek, de minden tiszteletem a tiéd, hogy elfogadsz egy beteg lányt, a gyermekével együtt. ha kedveled a lányt és úgy érzed, valami komoly is összejöhet, belészeretsz stb, akkor adj esélyt a dolognak, és ne hagyd magára betegen.
de csak sajnálatból viszont ne...
válasza:Szia!
Attól hogy gyereke van, nem k.rva. Nagyon sok nőt inkább otthagynak a gyerek miatt. Viszont attól hogy szellemi fogyatékos , még az övé.
De mondjuk sok dologból áll össze ez a történet.
Honnan tudod, hogy tényleg szeretitek-e egymást, ha alig találkoztok? Sok dolog kereng a fejemben, de inkább nem írom le.
Hány éves vagy?
válasza:egyébként a szüleid rosszindulatára a féltés nem bocsánat, nincs rá garancia, hogy akárki mással összejössz a kásőbbiekben, azt elfogadnák - most kell a sarkadra állnod.
a szülők kötelessége támogatni a gyereket, anyagilag és később LELKILEG. "menj, fiam, csináld, próbáld ki, ha segítségre / támogatásra szorulsz, mi itt vagyunk". tudom, hogy az emberek nagyrésze nem ilyen, de ha egy szülő nem ilyen, az már rég rossz :-(
válasza:Kétesélyes a dolog. Én szembeszálltam a szüleimmel a barátom kedvéért. Akkor voltam első éves a főiskolán (nappali tagozaton, államilag finanszírozottan). A párommal kb. 4 hónapja voltam együtt akkor, amikor a szüleim választás elé állítottak. Vagy otthagyom a párom vagy soha többet nem akarnak látni és egy fillérrel sem támogatnak a továbbiakban. Én, a páromat választottam. Tudtam azt, hogy vele akarom leélni az életemet, senki mással. A szülők - ígéretükhöz híven - meg is szakítottak minden kapcsolatot velem. Én meg elmentem főállásba dolgozni és átkértem magam levelezőre, költségtérítéses képzésben. Sajnos fel kellett vennem a diákhitelt is, de tudtam folytatni a sulit és el tudtam tartani magam. 2 év múlva a párom megkérte a kezem és az esküvőre meghívtuk a szüleimet is. Sírva borultak a nyakamba, hogy ők nem így akarták, hogy sajnálják. Azóta úgy ahogy vagyok velük, nem tudom elfelejteni, amit tettek. A párommal azóta is együtt vagyunk és nem bántam meg a döntésem.
De ez a sztori millióféleképpen alakulhatott volna. Nagyon biztosnak kell lenned az érzéseidben és a lány érzéseiben ahhoz, hogy ezt meglépd. Ha tévedsz, tönkremehet az egész életed. A döntés csak a tiéd, de mindenekelőtt azt tisztázd magadban, hogy mit áldoznál fel érte.
25 vagyok a lány 23
a szüleim ezt sosem fogadnák el
én még otthon vagyok, lehet beteges, de még nem voltam képes elköltözni, anyagi akadálya nem lenne, kereső ember vagyok
Igaz nem sokat találkoztunk, de az ember érzi ha szeretik, és nem csak felszínesen, vagy nem csak kihasználás miatt.
Tényleg szeretjük egymást.
Én nem bírnám elviselni a konfliktust a szüleimmel, nem tudnék "véteni" ellenük, de alányt sem tudnám elhagyni.
Ezért ilyen nehéz...
válasza: válasza:Ha ennyire biztos vagy a kapcsolatotokban, akkor pedig szembe kell szállnod szüleid akaratával, mert később is ugyanez lehet.
Az önmagában nem gond, hogy 25 évesen otthon laksz. De attól függetlenül önálló férfiember vagy, akár új családot is alapíthatsz....
válasza:Állj a sarkadra és költözz el mihamarabb. Bocsi, hogy ezt mondom, de a szüleid nem emberek, amiért ilyeneket mondtak, ilyen véleményen vannak. Ők talán tökéletesek? Mindegy, nem megyek ebbe bele, nem ismerem a szüleid.
Nagyon rendes ember lehetsz, hogy kitartasz a lány mellett jóban, rosszban. Szerintem az lenne a legjobb, ha összeköltöznétek a szüleidtől távol.
Sok sikert! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!