Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések

A kérdés

Miért felnőtt koromra ütköznek ezek ki nálam?

Minden gyerekkori sérelmem most jön elő. Az, hogy anyámat vártam minden vasárnap, de nem jött, hogy apukámra nem is emlékszem, és már soha nem is fogom látni, a testvereim hiánya. Az, hogy a Nagyszuleim meghaltak, a gyász maga.

Most érzek mindent; dühöt,fájdalmat, hiányt. A gyerekkoromra vezetek vissza mindent, ami nem stimmel velem. De közben meg jó úgy az életem ahogy van, tehát nem panaszkodom, de néha csak arra vagyom, hogy felébredjek egy normális szerető családban, ahova nemcsak becsúsztam, nemcsak befogadtak, hanem vártak és fontos vagyok nekik.

És neha olyan szívesen anyám szemere hánynám, hogy mi a fenéért szült meg minket, ha egy percig sem harcolt értünk. Olyat is mondott, ha visszacsinálna, egyikünket sem szülte volna meg, mintha a mi hibánk lenne....De szeretem őt és valahol sajnálom. De akkor is bánt, hogy rajongásig szerettem őt gyerekkoromban, sírtam utána, lestem az ablakból, hátha jön, de nem jött. És nemcsak hozzám nem, hanem a testvéreimhez sem. Az új férjével volt. És mostanában vagyok rá igazan dühös, hogy miért nem voltunk elég fontosak neki.

A masik a Nagyszüleim halála. Akkor nem emlékszem, hogy nagyon kiborultam volna, persze sírtam, de nem emlékszem igazából másra. Most viszont nem telik el úgy nap, hogy nem sírnék, nem tudok úgy beszelni róluk, hogy el ne bőgném magam, és közben végig a bűntudat bennem, amiatt ahogy viselkedtek velük, amilyen hálátlan voltam velük.

26 éves vagyok, és most fáj valamiért minden a legjobban. Sokszor úgy érzem nem is kellett volna megszületnem hisz végül csak nyűg voltam mindenkinek. Bár szeretem az életemet és szeretem azt amim van, de ha végiggondolom, akkor valóban nyűg voltam, egy éhes száj, akivel kell kezdeni valamit. És erre most jöttem igazan rá, csak nem tudom miért.



Keress kérdéseket hasonló témákban: család, nagyszülő, apa, anya, testvér, kapcsolat, szeretet, gyerek

  nov. 8. 15:38  Privát üzenet  

A válaszok
Egy gyerek elnyomja a fájdalmakat, sokmindent elnyom, ösztönös túlélés érdekében, vagy azért, mert nem tudna mit kezdeni a nagy fájdalmakkal, összeomlana tőle. Felnőttként jön elő. Sokmindenki van ezzel így. Pszichoterapeuta tud segíteni.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 79%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/5Időpont nov. 8. 16:29 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Én is így voltam, valahogy 25 éves koromig egy percig eszembe se jutott, hogy az apám elhagyott és a létezésemet se hajlandó tudomásul venni, pedig normális ember vagyok, akire egy szülő büszke lehet (önálló, talpraesett, stb, semmi "probléma" nincs velem).


De onnantól vmi kattant és egyedül bőgtem rajta, mintha addig fel se fogtam volna, hogy nekem nincs apám, csak másoknak és én miért nem kellek neki, mikor sokkal gazabb gyerekeket meg imádnak a szüleik.


Sok önsegítő pszichológiai írást olvastam, ez segített feldolgozni ezt. Ha neked egyedül nem megy, kérd pszichológus tanácsát. Az elme sok mindent elfojt, amit a gyermeklélek nem tud kezelni, de idővel kitör. Nálad gondolom most, mert tovább már nem tudod elfojtani magadban.


De ez nem a te hibád, hidd el, ez csak a szüleidet minősíti, és te is szerethető értékes ember vagy. Ha tuljutsz ezen, majd megérted.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.
# 2/5Időpont nov. 8. 16:37 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors című könyvét ajánlom figyelmedbe.

Ezen kívül egy jó pszichológust.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 69%-ban hasznos válaszokat ad.
# 3/5Időpont nov. 8. 16:47 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
Miquel nevű felhasználó válasza:

A fájdalmakat meg kell élni. Mivel gyerekkorban ez nem lehetséges, felnőttként kell átesni rajta.

A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 76%-ban hasznos válaszokat ad.
# 4/5Időpont nov. 8. 16:59 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
ssaa nevű felhasználó válasza:

Ha bizalommal fordulsz egy pszichológushoz és fokozatosan (egyből úgysem sikerül, hiszen a bizalomnak ki kell épülnie!), tehát ha fokozatosan feltárod előtte a lelkedet, akkor megoldódik a problémád. Nem 1-2, hanem sok látogatás oldja oldja meg a problémádat. Csak légy bizalommal iránta.

Gyerekkorodban ez még aligha tudott volna kiütközni.



A válaszíró 72%-ban hasznos válaszokat ad.
# 5/5Időpont nov. 8. 19:55 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Mit gondoltok, hány évesen "illik" már elköltözni otthonról? Szülök, titeket meddig zavarna a felnőtt gyereketek, mi az a határ amikor már egészségesebb külön lakni.
Mi a véleményetek?
Ha a felnőtt (25éves) lányotok egyik nap azzal állna elő, hogy ő leszbikus, hogy fogadnátok?
Miért szólja le a többség azokat, akik felnőttként együtt laknak a szüleikkel?
Ki hogy élte meg, hogy a családi házat, ahol a szüleivel, testvéreivel lakott és felnőtt el kell adni?
Azoktól kérdezném főleg akiknek a férjének/párjának van már felnőtt gyereke és nemsokára jön az unoka is, ti hogy élitek ezt meg?

Kérdések a Családi kapcsolatok rovatbólKérdések az Egyéb kérdések rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!