Szülők! Ha nálatok lakna a 23 éves fiatok a barátnőjével ti mennyi pénz kérnétek tőlük?

Családi házunk van. Tetőtér beépítve. Fent van egy kis nappali. 3 szoba, egy fürdőszoba. Fiam, menyem és a 10 éves unokám él itt. Mi a férjemmel lent. Mi nem kérünk tőlük pénzt, egyszer úgyis az övék lesz minden. Mi az alsó szinten vagyunk. Nagy nappali, kettő nagy szoba, egy nagy konyha. A menyem fent mos, ahhoz ők veszik a mosószert. Plusz az ő lakrészüket ök takarítják, ahhoz is mindent ők vesznek meg. Az egész rezsit ők fizetik. A mi részünket is. Viszont hétköznap én főzök mindenkire. Ünnepekkor, hétvégén a menyem is segít. Közös az étel. Nem vitázunk rajt. Annyit szoktunk egymástól kérdezni amikor nagy bevásárlásra megyünk, hogy valakinek van e valami rá szüksége. Minden este vacsinál megkérdezem, hogy másnap mit főzzek.

Mi úgy vagyunk ezzel a pénz témával, hogy minek kérjünk tőlük, hiszen családtagok, nem albérlők. Ráadásul ez úgyis mind az övék lesz. Hála Istennek, hogy ezt megtehetjük, hogy így tudjuk támogatni a gyerekeket. Igen, gyerekeket, mert hát hiába vannak negyven felett, nekünk gyerekek, és a menyünket úgy szeretjük, mintha a lányunk lenne.

Savlekoto!

Senki Emm kérné albérleti díjat, nem tűnik fel? De esetleg a csökött kis ágyasig az is eljut, higy 2 ember ellátása és lakhatása kevesebb kerül mint négyé?

Az ottlakásért és a rezsiert nem kérnék pénzt.

A kajaert igen. És arra kérném őket, hogy sporoljanak és gondoljanak a jövőre. Pl gyereket már saját otthonba tervezzenek, ne hozzám.

Ez fontosabb lenne, mint hogy leakasszak pár tizest tőlük havonta.

Mivel írtad,hogy többen laknak,így annyit kérnék,mint a többiektől. De inkább elosztanám a rezsi költsèget annyi felé,ahányan vagyunk,és a rájuk eső részt fizettetném ki velük. Úgy gondolom,egy átlag fizetésnél nem engedheti meg magának az ember,hogy csak úgy ingyen lakjon valaki nála. 23 évesen már meg kell tanulni,hogy nincs minden ingyen,és nagy segítség már eleve az,hogy nem kell kb 100000 ft-os albérletet fizetni.

Az ételllel én gondban lennék. Ennyi emberre főzni nagy munka,és sok idő is. Ráadásul nem mindenkinek ugyanaz az ízlése. Inkább megkérném a fiatal felnőtteket,hogy azt oldják meg maguknak. Azt meg meg lehet beszélni,hogy ki mikor ér rá főzni,hogy ne legyen zsúfoltság a konyhában.

Nehéz erre így válaszolni, mert ehhez a befogadó szülők anyagi helyzete is fontos. Ha a szülők nyugdíjasok és éppen csak kijönnek csirkefarháton, miközben a klotyót a fürdővízzel öntözik le, akkor nyilván nem tudnak plusz rezsiköltséget és ingyen étkeztetést bevállalni, de attól még nem anyagiasak, ha kérnek hozzájárulást.

Nekünk a férjemmel havi 300ezer a jövedelmünk, nem tudom, hogy ez másoknak sok vagy kevés, mi ketten szerényen, de normálisan megélünk belőle.

Csak úgy tudnám elvállalni a plusz 2 dolgozó felnőtt embert, ha a rezsit felezzük és önmagukat látják el minden téren, de még kajával is.

Részben, mert mi nagyon kevéssel beérjük és szerényen, minden reform nélkül oldjuk meg az étkezést. Van, hogy egy bablevest 2 napig eszünk, esetleg egy kis grízes vagy mákos tésztával. Ez a fiatalabb generációnak nyilván nem felelne meg, nekünk meg több nem fér a büdzsébe.

Másrészt fizikailag sem vagyunk alkalmasak "nagy házat" vinni, tehát mindenképpen külön kellene legyen a háztartás, a bevásárlással, főzéssel, mosogatással együtt.

Ez persze nem azt jelenti, hogyha egy ünnepibb kaját készítek, vagy sütök egy sütit, arra nem hívnám meg a gyerekeket, de a mindennapi életben oldják meg a saját részüket maguk!