Mit gondolsz? Szemét dolog ez?
Anyukám 14éves koromban meghalt. Testvérem értelmi fogyatékos. Én 20éves vagyok. Apukámmal élek és Anyu felőli Mamámmal. Nem akarok tovább itthon lakni, mert elegem van testvérem állandó visításából (ezt szó szerint értsétek), lelkileg már egy roncs vagyok, Apukám nem érti meg, hogy ez engem miért zavar annyira. (Mondjuk azért, mert nem tudok tanulni normálisan, erre az a válasza, hogy a tanulásra figyeljek.) Akármennyire is én vagyok a legfiatalabb ebben a roh@dt családban, nekem is van szemem és látom, hogy amióta Anya nincs, azóta testvérem állapota egyre rosszabb, mert Mama és Apa teljesen elkényeztetik.
Apa max hétvégén van testvéremmel meg délután, ha hazajön a munkából, addig Mama vigyáz rá, de már ő is nehezen bírja, mert teljesen kikészíti idegileg.
Én is sokszor idegbeteg vagyok, nagyon furcsán tudok viselkedni és én nem ilyen akarok lenni!
A kérdésem, hogy szemét dolog lenne-e albérletbe költöznöm? Apával megbeszéltem, nagy nehezen rábólintott. Azzal magyaráztam, hogy megpróbálnám és ha nem megy, akkor úgyis hazajövök. (De tudom, hogy menni fog.) Mert megkérdeztem Apától, hogy mennyit költ rám, csak rám a háztartásban minden szinten és abból a pénzből simán elköltözhetnék albérletbe. Nyáron dolgozni fogok. Szeptembertől másik városba megyek továbbtanulni és ott szeretnék lakni.
Mi a véleményetek? Az, hogy itt hagyom őket az nagyon szemétség? Vagy Ti mit csinálnátok a helyemben? Amúgy sem figyelnek rám, Apával alig beszélek, ha a családdal van valami zűr és én tudok róla egyből elmondom nekik, de fordítva nem így van. Mindig én vagyok a hülye (még 20éves létemre is), hogy én csak ne szóljak bele. Az önbizalmam a béka seg ge alatt van és sokszor kiborulok idegileg. Nem akarok így élni! : (
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szia!
Az igazság az, hogy szerintem erre nem létezik jó döntés. Ha elmész nehezebb lesz a családodnak, mert így még besegítettél, de ha otthon maradsz akkor soha nem élhetsz teljes értékű életet, minden percben gondolnod kell a döntéseid következményére, nem engedheted el magad egy kicsit. Persze ez nem azt jelenti, hogy elköltözöl és aztán mindenfele csak a bajt keresed, elég élettapasztalatod van, hogy olyan "útra" térj, amin nem baszod el az életed.
Szerintem próbáld meg és minden erőddel légy azon, hogy fenntartsd magad és jó életed legyen, de soha ne felejtsd el a családod és ha szükség van rád, valamiképp segíthess nekik.
Szóval nem szemétség elköltözni ha nem felejted el őket, képezd magad, hogy jobb melót találj, egy jobb fizuval, amiből segíthetsz a tesódon is (pl.szakképzett gondozó fogadása), mert mamád se fogja túl sokáig bírni...
Lényeg, hogy kissé önző módon, de igazságosan az első TE legyél, elsősorban magadért csináld.
Üdv. B.
válasza:Költözz és dolgozz!
Ne apudon élősködj!
válasza: válasza:Költözz el és próbálj megállni a saját lábadon.
Én megértem,hogy nagyon zavar a testvéred,baromi nehéz lehet Őt elviselni,de lehetne benned kicsit több elfogadás szeretet tolerancia feléje.És tudom milyen egy fogyatékos ember,köztük dolgozom,súlyos és közép súlyosakkal.Egyébként Te részt veszel a gondozásában,vagy csal apukád és a nagymamád?Tudom,hogy ez nem kötelességed,de a családunk akkor is a családunk legyenek bármilyenek.Te csak akkor tudnád Őt elfogadni ha büszke lehetnél rá,ha sikereket érne el egészséges lenne?
Kicsit gondolkozz el szerintem milyen ember vagy.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Utolsó válaszoló! Hidd el, én ami tőlem telik, megtettem. Én tanítottam meg a villanyt fel-lekapcsolni, pohárból inni aztán visszatenni az asztalra, labdáztunk, sétáltunk. Most ott tartunk, hogy ezeket nem felejtette el, de ha én kimozdulok is a szobámból, akkor el vagyok küldve, hogy ne idegesítsem őt. Nem idegesítem, sokszor nevettetem, mert szeretem, mikor nevet és akkor neki is jobb a hangulata. Ezt sem lehet, mert én ezzel idegesítem őt. Szerintük. Apa egyfolytában azzal cikiz, hogy fent vagyok a szobámban és nem is beszélek velük. A múltkor lementem hozzájuk ebédelni, mintha egy igazi család lennénk és nem telt bele 10perc, Apa megszólalt, hogy menjek fel, mert a jelenlétemmel idegesítem testvéremet. Az ilyenek miatt vagyok nagyon kibukva, amikor nem csinálok semmi rosszat és mégis én vagyok a sz@r ember. Én imádom, amikor nem hisztizik, nem visít. De amikor olyan napja van, akkor elviselhetetlen. És sajnos ezek a napok vannak az élen! :S
De köszönöm a válaszokat és sajnálom, ha úgy tűnt, hogy nem szeretem őt. Hogyne szeretném, csak rossz beletörődni ebbe az egészbe. Rossz nézni, hogy másnak milyen tökéletes vagy mennyivel jobb családja van és mennyivel jobban érzik magukat.
válasza:Szia Kérdező!
Megkérdezhetem mi a monogrammod?
Sztem mi ismerjük egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!