Ti képesek lennétek ilyen emberrel együtt élni?

"A költözést azért nem tartom jó megoldásnak, mert a párom nagyon szeret"

:DDDDD Ne legyél hülye. Ha igazán szeretne, nem hagyná, hogy olyan közegben kelljen élned, ahol kicsinálnak lelkileg. Ha nem megy veled, akkor nem szeret. Ez a nagy helyzet.

Én alapból nem költöztem volna oda. Öt felnőtt ember együtt lakása nem egészséges.

Én a helyedben hazaköltöznék és ha lesz munkád, akkor költözz össze a pároddal ketten. Külön. Úgy a normális, hidd el.

Az öccse vicce komoly volt, ebben biztos vagyok.

17# vagyok, most olvasom, hogy a párod saját lakásba költözne, addig nem. Hát arra várhattok, egy mai fiatal pár kb 40 éves korára ha össze tud spórolni egy lakás árat. Vagy akkor sem.

Addig ott laktok a családjával?

Ha ennyi helyre jelentkeztél, de még egy köszit se böfögnek fel, akkor vagy az önéletrajzod nincs jól megírva, vagy a kísérőlevél, vagy baromi magas a bérigényed.

Nézd át, melyik opció lehet rád igaz.

A párodnak ki kellett volna ott helyben hangosan állnia melletted! Ilyen helyzetben ez lett volna a helyes! Nem négyszemközt mondani, hogy jaj hát azért ez durva volt.... Különben meg ilyen helyzetben én állnám a párom költségeit! Mivel alap dolog szerintem ha már egy pár, másodlagosan pedig hogy ne legyen ebből probléma az anyósnak, mert az az anyós háza és ő szabja a feltételeket.

Én is laktam anyóséknál. Életem legroszabb időszaka volt. Idegennek tartanak mai napig, egy olyan embernek aki csak púp a hátukra mert létezem és elvettem a kicsi fiát. Ezen az sem segített, hogy dolgoztam és fizettem oda én is és kisegítettem anyósomat többször is pénzzel...

Ha elkönyveltek, hogy nem kedvelnek téged, szerintem a munka sem segít ezen. Azelőtt kedves volt? Vagy csak most talált egy fogást a munkanélküliséggel rajtad?

Szerintem ha jót akarsz magadnak, ahogy tudsz elköltözöl onnan lehetőleg a pároddal, különben nem kapcsolat az egész.

Hidd el! Ki fognak kezdeni téged és nem fognak megvédeni úgy! A párod sem védett meg igazán! Csak tapasztalatból mondom, mert én türelmes voltam a férjemhez, de ha mégegyszer csinálnám, nem így tennék! Engem nem védett meg náluk a családjával szemben. Benyeltem sokáig. De csak az lett belőle, hogy nagy tüske és a családjával is olyan szar a viszonyom, hogy minősíthetetlen. Persze eljátsszák hogy ők deee szeretnek - a fia előtt. A fiától pl megkérdezi mi van velem. De ha szemtől szemben vagyunk, nem kérdezi meg hogy hogy vagyok.

Nem állítom, hogy nálatok is ez van vagy ez lesz, de már most kikezdtek. Nehogy úgy járj te is! Én azért is vagyok kevesebb az ő szemükben és bármit mondok csak én hazudhatok, mert nem úgy hívnak ahogy őket. Mert csak az a családtag, aki vérrokon! Mert lenéztek mindig, sosem becsülték semmit amit tettem. Ott laktam náluk, agyonra kitakarítottam mindig mindent pl. Meg se köszönték. Talán egyszer a 2 év alatt. Azóta minősíthetetlen ahogy kinéz ott a wc, a fürdő stb. Tényleg, fertőzés veszély komolyan. S ők szóltak engem meg mindené, meg hogy semmit sem csinálok miben fáradtam el? Éjszakás műszak után alvás nélkül már reggel neki állva teljes körűen kitakarítottam nem egyszer a fürdőt wc-t, ezek után ilyeneket vágtak a fejemhez akik sosem takarítják azóta, hogy eljöttünk onnan! Nem számított a pénz, hogy odaadtam. Semmit!

Menekülj hidd el nekem! Alapból jobb külön! Akkor tuti nem lesz vita sem! Látod mennyire idegennek kezelnek, hogy már ne is egyél... Ha ő nem dolgozna, ne félj ő ehetne és senki nem róná fel neki! Tanulj az én hibámból. Én nagyon bánom, hogy nem léptem le előbb meg hogy odamentem egyátalán. A férjem nem akarja elhinni amit mondok az anyjaékról, hogy miket csináltak meg mondtak a háta mögött nekem! Mert előtte színészkedtek általában és mai napig. Borzasztó érzés...