Családon belül ti ezért szólnátok? Férjem nehezményezi, hogy mindent mi veszünk a gyerekeknek
Tavaly nagy öröm ért minket, nagyszülők lettünk. A lányunk fiatalon lett anyuka (23 évesen), és dolgozgatott ő a pici előtt, de ritka ugye, hogy valaki rögtön nagyobb összeget keressen, és gond nélkül lehessen lakása, autója... Mi mindig támogattuk anyagilag is (pl lakás, autó, tandíj, ezek voltak a nagyobb dolgok). Nekünk ez volt a természetes. Sosem volt hálátlan, vagy olyan, aki ezeket nem becsülte volna. Mivel egyetlen gyerek, nem is tudtuk volna azt elképzelni, hogy ne segítsünk neki. Így volt ez a babával kapcsolatban is. Az autóját nagyobbra cseréltük, a lakás sem lesz már sokáig jó (pici, másfél szobás), így építkezünk éppen. Mivel ezeket teljes egészében mi finanszírozzuk a férjemmel, valamint édesapámmal, ezért a lányunk lesz az egyedüli tulajdonos. Mint kiderült, ezt a lányom párjának a szülei nem nézik jó szemmel, mert hogy az ő gyerekük is ott fog élni, és nem gondolják, hogy majd a mi lányunk fog ott szerelni, ha elromlik valami, vagy éppen füvet nyírni. Vagy amikor lett véve a nagyobb autó, azonnal érdeklődtek, hogy akkor a kicsi marad a lányunknál, a nagy meg lesz a családi autó, vagy hogy lesz ez? Amikor mondtuk, hogy nem, a kisebb el lesz adva, akkor még húzták a szájukat, hogy miért, tán annyira kell az a pár millió, amit kapunk érte? Meg hogy sokkal értelmesebb lenne, ha a kicsit használná továbbra is a lányunk, az újat meg a párja... Hogyne... Ne értsetek félre minket, nem a fiúval van problémánk. Mert ő segít mindenben, ahogy tud, most is mondta, hogy az építkezésben is ha tud, szóljunk neki és jön. De azért ezek olyan értékű dolgok, amiket az ember nem vág csak úgy hozzá máshoz, bármennyire is jó az anyagi helyzete...
Ott is dolgoznak még a szülők, és ezért is furcsálja a férjem, hogy semmivel sem segítenek a gyerekeknek. Mikor megszületett a pici, akkor is kapott egy macit, meg az apja régi babaruháit elvitték hozzájuk (úgy, hogy amúgy kislány...). A férjem mindig mondja a lányunknak ezt, hogy ez nagyon nincsen jól, meg milyen szülők ezek, de szegénykém nem tud mit mondani, azt mondja, hogy ő nem akar konfrontálódni velük, így is problémáznak mindenen. Unokázni sem nagyon szoktak, havi 2 alkalom a maximum náluk, és akkor is általában fél óra után már unják az egészet. Pedig ők ott laknak Budapesten,közelebb vannak. Férjem is mindig mondja, hogy nekik is szólhatna a lányunk, mert ők ott vannak max. 20 perc, nekem azért néha több, mint 1 óra is lehet az út, ha éppen dugó van. Mondta, hogy volt, hogy szólt, mert kellett volna segítség, de az vagy "olyan is volt", vagy kapott valami kifogást, hogy miért nem.
A férjem most az én fülemet rágja, hogy üljünk le beszélni velük. De mégis mit? Nem kötelezhetjük őket, hogy adjanak pénzt a gyereküknek, ha maguktól ez nem jut eszükbe... Nekem sem szimpatikus ez, főleg, hogy a baráti társaságunkban, ismeretségi körünkben sem "divat" ez a mentalitás. Vannak ilyenek, el kell fogadni. Ami zavar, az az, hogy minden alkalommal van valami beszólásuk, megjegyzésük, amiből árad a rosszindulat... Meg ez, hogy a lányunk párjának is legyen egy olyan házban tulajdonrésze, amibe egy forintot sem rakott bele amúgy.
Szóval kérdezném, ti mit csinálnátok?
válasza:A lányunk van "eleresztve", ő is miattunk. A fiú egyetem mellett dolgozik... Abból sajnos egy családot nem tudna eltartani.
Nem házasok, jövő nyáron lesz esküvő majd csak.
Nem dirigálásnak fogjuk ezt fel, mert minden úgy van, hogy ők szeretnék. Autóvásárlásnál is az lett véve, amit a lányom kinézett, most az új háznál is ők döntenek, mi igazából csak fizetünk (bármennyire is csúnyán hangzik ez). Még amikor kiderült, hogy kisbabájuk lesz, akkor leültünk négyen beszélni (mi a férjemmel + ők ketten). Azért, mert már akkor is ez volt a felállás, hogy a lányunk lakásában laktak, a lányunkat mi támogattuk anyagilag, és úgy érezték fairnek, ha kikérik a véleményünket a "hogyan továbbról". Mikor lett véve a telek, akkor is beszéltünk a fiúval, hogy mi ezt hogy gondoljuk, miért így, stb. Egyetértett velünk, mondta, hogy ő nem bírna felvenni egy hitelt jelenleg, hogy belefizessen a házba. Igazából örült az egésznek, utána a szülei kezdték ezt, hogy akkor miért nem kerül a ház fele a nevére.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdező, a lányod barátjával semmi gondotok nincs, az ő szülei szólnak be, követelőznek. A fűnyírás kapcsán az lett volna a helyes válasz, hogy a lányod meg lakbért kér(hetne) a fiútól, mivel befogadja a házába. Bármi történhet közöttük, a ház a lányodé legyen kizárólag, hiszen ti fizetitek.
Itt a szülőket kell helyretenni kellő határozottsággal, nehogy szétmarják a fiatalokat!
válasza:Én sokféle minőségében tudok hozzászólni.
Mint felnőtt ember: állítsd le a férjemet. Ha van valami problémája, ne a te füledet rágja, hanem az apóstársnak. Vele van gondja nem veled. Növesszen tököt, és hajrá!
Én szegény após vagyok nemigen tudom támogatni a házas lányomat, a vejem nem egy életrevaló fazon, de ők ketten jól vannak. Ennek örülök.
A fiú szülei is csórók, elég prolik, a volt feleségemnél voltak albérlők, hát elég nagy károkat okoztak a butaságukkal.
Támogatni ők se tudják a lányomékat. A volt feleségem vett egy nem túl vidéki házat, a saját nevére, ott laknak.
A szülők azon is morgolódtak, hogy miért nem a fiataloknak vette közösen? Csak. Az ő pénze, az ő döntése. Van hol lakniuk ingyen. Ha többre vágynak dolgozzanak keményen.
A második kapcsolatomból is vannak gyerekeim, szüleim már nem, de ezek az apósféleségek folyton a nyakunkba jártak, illetve odarendelték a lányukat kéthetente, 300 km-re *unokázni". Nem is tudom, van- e ennél undorítóbb műszó.
Néha nagyon erőszakosan ránktukmáltak húsdarálótól kezdve szekrényig minden lószart. Ez engem fölöttébb irritált.
Ha ott a gyerek, vagy kimondják az igent, attól kezdve az egy másik család.
Szép, hogy támogatják, de ne akarjátok már bevásárolni magatokat. Te a férjed fel élsz, nem a lányod családjának tagjaként
Ugyanúgy lehet az a háZ a ti neveteken, majd egyszer megörökli a lányotok, és csak ő.
És semmi ráció nincs abban, hogy milliókat ajándékozz egy szép jövő előtt álló fiatalembernek. S, ahogy kitűnt, ő se várja el!
Semennyit ne foglalkozzatok az ő szüleinek megjegyzéseivel!
válasza:Nem akarok beleszólni, de azzal ártasz a legtöbbet a lányodnak, hogy mindent aláteszel, azzal meg hogy a srác szüleit is bele akarod vonni ebbe a hülyeségbe, még a kapcsolatát is veszélybe fogod sodorni, de igazából már így is egyenlőtlenségeket teremtettél.
Gondolj bele szerencsétlen gyerek helyzetébe, szülei nem támogatják, még egyetemre jár, amellett dolgozik, friss apuka, és a leendő feleségének a szülei teremtenek elő mindent, házat, autót, konkrétan emellett labdába se lehet rúgni.
Egy közös élet a közös építkezésről, az anyagi javak együttes előteremtéséről szól, arról, hogy a házasság vagyonközösség, és együtt gyarapítják azt, amiért megdolgoztak. Ez itt máris ki van lőve..
Egyébként semmi közötök ahhoz, hogy a fiú szülei nem támogatják, ez akkor sem lenne kötelező, ha szintén ki lennének tömve, és ott ő lenne a kiskirályfi, akinek csak gyereket nemzeni kell, de megdolgozni semmiért.
válasza:Nem tartozik teljesen ide de mindig nagyokat nézek amikor hallom hogy egyszerű átlagos helyzetűnek tűnő embereknek ilyen méretű dolgokra van pénze mint a lányuknak autó, lakás aztán építkezni is.
Az én szüleim is egész életükben dolgoztak, ma keresnek ketten együtt 400 ezret, 4-en, később 3-an élünk együtt, de sosem tudtak félretenni, ami megtakarításunk lett az örökségből van.
Nem vertük a pénzt sosem. Évente nyaralás kb 250 ezerből 3-4-ünknek, 15 év után vettünk egy másik (nem új) kocsit...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!