Anyum már egy hete nem szól hozzám, levegőnek néz. Mit tegyek?

Annak idején az én anyám is csinálta ezt, hogy levegőnek nézett: nem szólt hozzám, látszólag észre sem vette, hogy hazaértem, nem mosta ki a cuccaimat, nekem nem maradt kaja sosem, mire hazaértem.

Később azt mondta, azért, hogy észhez térjek, és ne akarjak beleszólni az életébe. Történt ugyanis, hogy azt mertem neki mondani, hogy azért ő is tehet arról, hogy szegények vagyunk, mivel nem hajlandó elmenni dolgozni (segélyből tengődtünk akkoriban). Állandóan arra várt, hogy a sült galamb majd a szájába esik, és majd csak megélünk valahogy. Azóta bocsánatot kért tőlem, persze csak évek múlva, amikor belátta, hogy igazam van...

Mindenek előtt azt szeretném a figyelmedbe ajánlani, hogy az anyád is csak egy ember amaga megélt sorsával. Lehet, hogy megbántottad valamivel, pedig te nem is gondoltad volna. Az is lehet, hogy már egy ideje depressziós, csk eddig nem vetted észre. Szerintem mindenképpen meg kell tőle kérdezned, hogy mi bántja, megbántottad-e valamivel. Ha valóban igazi jó kapcsolatotok volt eddig, egy alkalmas pillanatot kivárva, amikor már oldódni látszik a feszültsége, mindenképp kérdezz rá. Legyél nagyon őszinte, odaforduló, és engedékeny. Próbáld őt megértreni.

Gondold el, valaha ő is egy olyan kis fiatal lányka volt, mint te. Aztán megszülettél. Csinálta a dolgát, nevelt téged. Önmagára nem sok ideje maradt. Most megengedte magának azt a luxust, hogy megsértődjön. Lehet, hogy ez jelzi a számára, hogy felnőtél.

Ha viszont depresszióra gyanakodsz, nagyon figyelj rá, kényeztesd egy kicsit, legyél kedves, mert a depresszió nagyon veszélyes is lehet.

Légy okos, jó, szerető kislánya édesanyádnak. Úgy látszik, most te jössz!