Milyen a kapcsolatod a szüleiddel?

Én a nevelő szüleimmel élek 4 éves korom óta (igazából apu öccse és a felesége) és velük nagyon jó a kapcsolatom. Mindketten nagyon aranyosak. Soha nem éreztetik velem, hogy én nem vér szerinti gyerek vagyok. Jól megértjük egymást és nagyon hálás vagyok nekik, hogy megadták nekem a lehetőséget egy szerető családra.

A vér szerinti szüleimmel más a helyzet. 4 éves voltam, amikor apu meghalt. Halvány emlékeim vannak róla, de tudom, hogy nagyon szeret és én is szeretem őt. A mai napig hiányzik.

Anyukámat(már ha lehet így nevezni) soha nem érdekeltem. Csak megszült és otthagyott apuval együtt. Nem is érdeklődött soha utánam, nem hiányoztam neki. Én voltam az, aki megkereste és felhívta telefonon, de az volt a válasza, hogy neki én nem vagyok a lánya.

előző vagyok

17/L

Nagyon jó. Bármiben számíthatok rájuk, mindent megadnak, amire szükségem van (meg amire nincs), beszélhetek velük mindenről, őszintén, persze nálunk is vannak kisebb veszekedések, de ezekre kb. 1 óra múlva már nem is emlékszünk, nagyon szeretem őket.

Ahogy olvasom az előző válaszokat, nagyon sok család van, ahol a szülőkkel való viszony rossz. Ezeket nagyon sajnálom, és nem hiszem, hogy a gyerek hibájából van. Néhány szülő nem is törődik a gyerekével, csak dolgoztatja. Hová jutott ez a világ!

apámmal éppen hogy az elmegy kategória,anyámmal szar :S:S

nagymamák és nagypapák már nem élnek,de velük jobb volt mint a szüleimmel a kapcsolatunk

Úristen, olvasom a válaszokat, és meg vagyok döbbenve. Tényleg ez az általános, hogy gyerek és szülő utálja egymást? A mi családunkban nem ez a jellemző.

Anyámmal nagyon jól kijövök, mindent megbeszélünk, néha összekapunk, de mindketten nagyon hamar meg tudunk bocsátani.

Apámmal kicsit kimértebb, de az is rendben van. Ő kötekedősebb, vitatkozóbb típus, ebből néha van nagy veszekedés is, de alapvetően jól megvagyunk. Mindenki mindenkivel.

Durva ezeket az "utáljuk egymást" meg hasonló sztorikat olvasni :(

22/F