Hogyan viszonyuljak hozzá? Jobb ha így hagyom a dolgokat ahogy most vannak, vagy inkább változtatni kellene?

apám nem szól hozzám kb. 1 hete, csak ha nagyon elkerülhetetlen a kommunikáció. Ha felkel, köszönni sem hajlandó. Én viszont nem tudom eldönteni, hogy idegesít-e vagy sem. Van, amikor igen. Ezt egy nagy balhé miatt csinálja, amikor mindent a fejéhez vágtam teljesen jogosan. Apám alkoholista és szokás szerint részeg volt azon a bizonyos balhés napon. És ha részeg, akkor nem érdekli, hogy kit bánt meg, és hogy össze-vissza beszél. Tudni kell ráadásképpen, hogy a férjem számomra szent és sérthetetlen. Ö az az ember, akihez foghatóval még életemben nem találkoztam. A szívét kidolgozza értünk, mindenét odaadja, ha vesz valamit, mindig gondol a családom többi tagjaira is, mindig szolgálatkész ha segítségröl van szó, sosem emeli fel a hangját stb. mindegy a lényeg, hogy ö az egyetlen akiröl senkinek egy rossz szava nem lehet. Viszont apám részegségében olyan megjegyzést tett rá, amin kegyetlenül felhúztam magam! Ráadásul állapotos is vagyok, ami mégjobban megdobja az indulatokat és az összes csúnya szó elhagyta a számat amit ismerek. Anyukám is hallotta az egészet, de nem szólt bele, hiszen tudja milyen ilyenkor, és hogy nekem van igazam. Általában nem szólok hozzá ha részeg, gondolom ezért is maradt meg benne ez annyira, hogy másnaptól kezdve nem szól hozzám.

Szerintetek hagyjam így amíg "megbékél"? Mert bocsánatot nem fogok kérni az biztos, föleg úgy, hogy ö sértegette a férjem. Vagy találni kellene mindenképpen valami megoldást erre?

Bocsánat, ha hosszú és zavaros egy picit, megpróbáltam lerövidíteni. Köszönöm, hogy elolvastátok!:)

22/L