Mi lehet a megoldás ha a gyerekem utálja a párom?
Hosszú sztori. 14 év után váltam, nem volt harmadik, nem volt cirkusz, "szépen" váltunk. Fiam 13,lányom 6 éves volt. Egy helyen maradtunk, a gyerekek sokat voltak apánál. 3 év után megismerkedtem valakivel. Összeköltöztünk, házat vettünk, született egy közös gyerekünk. A fiam nem költözött velünk, apjához ment. Nem vesztünk össze, ennek inkább gyakorlati okai voltak és ő akkor a 18at töltötte.
A lányom kamaszodni kezdett és egyre több lett a konfliktus a párom és közte. Igazából hülyeségek miatt. Pl. Rászólt a párom, hogy csendesebben mert alszik a kicsi... Törölje fel maga után a fürdőt... Ne hagyja az ajtóban a cipőjét. De ezekből a piti dolgokból mindig nagy és csúnya osszeveszések kerekedtek. A párom jó ember, nem bántja a lányom, nem is hagynám. De a lányom gyűlöli, nem fogadja el, semmibe nézi. Idén elköltözött az apjához, de nem nyíltan. Először csak hétvégéről volt szó, aztán pár napról, végül egy fél évig nem jött haza. Most két hónapja lakik itthon, de megint áll a bál.
Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Ő azt szeretné ha elköltözne a párom ami nyilván nem járható út. Ha a lányom költözik el azt én nehezen viselem, rányomja a bélyegét a mindennapokra és a kapcsolatomra és nem vagyok biztos benne, hogy jó lenne neki. Ha itthon marad depressziós és mindig balhé van. Ez se jó. Nem tudom mit kéne tenni. Tényleg. Mintha választani kéne vagy a párom vagy a gyerekem. És ha csak egy pasiról lenne szó ez nem is lenne kérdés, de ő a párom, a gyerekem apja, egy család vagyunk évek óta. Tehát nem választhatok.
Mit gondoltok mi lenne a jó megoldás?
válasza: válasza: válasza:
válasza:Az a baj, hogy egy kamasz nem bírja, ha "izélgetik", vagyis apróságok miatt rászólnak (még ha jogos is), vagy kis munkákat bíznak rá, amit azonnal meg kell csinálnia. Így aztán, ha van valami jó alapja ("te nem is vagy az apám"), akkor azzal megracionalizálja, hogy miért nem fogadható el neki ez a fajta "parancsolgatás" (nem úgy értem, hogy tényleg parancsolgatás, de egy kamasz őszintén így érzi).
Két dolgot javaslok. Az egyik, hogy olvasd el Vekerdy Kamaszkor körül című könyvét. Elég rövid, de szerintem nagyon hasznos. Meg a lányoddal is olvastasd el, ha hajlandó rá.
A másik pedig, hogy beszéljétek meg, egyezzetek meg, te és a lányod, hogy mit fogad el a párodtól, és mit nem. Jó lenne, ha ezekben a piti dolgokban, mint hogy hol kell hagyni a cipőt meg ne mardjon víz a fürdőben, leírt szabályokat alkotnátok. Aztán lehet, hogy egy kamasznak jobban kezelhető az, hogy nem rászólnak a cipő miatt, hanem minden alkalom, mikor a _leírt_ szabályt megsértette és te vagy a párod elrakta helyette a cipőjét, feltörölte helyette a vizet stb., húztok egy strigulát valami közös helyre kitett papírra, majd öt strigula után 1000 Ft zsebpénzlevonás. És viszont, ha ti hagyjátok szét a cipőt, akkor ugyanez fordítva.
A kamaszkonak nagyon fejlett az igazságérzete, szóval jó eséllyel egy ilyen szimmetrikus rendszerbe belemennek. Fontos, hogy újabb megbeszélés nélkül ne lépd át a szabályokat, tehát ha nincs olyan szabály, hogy a kabátot a fogasra kell tenni, akkor azért nem lehet strigulát adni, hanem meg kell beszélni az új szabályt és csak a következő alkalomtól jár a vonás. Különben a kamasz úgy érzi, hogy átverték. Mert eléggé hajlamos ezt érezni, tehát érdemes elkerülni a látszatot is a családi béke érdekében.
Azt gondolom, hogy ezzel a kis "továbbképzéssel" meg a piti utasítgatás mellőzésével helyreállítható a családi béke nálatok. De ha nem, akkor nyugodj bele, hogy az apjához költözik - kiderül, hogy ott jól érzi-e magát. Ekkora gyereknél már talán inkább az az ideális amúgy is, ha mindig ott lakik, ahol szeretne, mindkét szülőnél van helye, szobája, ágya, és maga választja meg az akutális főhadiszállását.
válasza:14 éves a lányom.
A fél év alatt találkoztunk, beszéltünk sokat.
Járt pszichológushoz, most nyári szünet van, szeptembertől újra jár majd.
De igen opció, hogy az apjához költözzön, de ő akart haza jönni, hiányoztunk neki én és a kistesoja. És nekem is nagyon hiányzott. Nem volt jó az az időszak, én sokat sírtam és feszült voltam miatta. És ott nincs külön szobája, lényegében a nappaliban lakott.
Az nem megoldás, hogy kirakom a párom. Szeretem őt és itt van a közös kisfiúnk is.
5-ös! A lányom nem bírja elviselni a párom látványát sem, már eleve az irritálja, hogy itt van,szóval ha hozzá se szól is zavarja. De jókat írtál, gondolkodom rajta mindenképp.
6os. Legyen alázatosabb? Mikor sokszor még köszönni se hajlandó neki, levegőnek nézi? Kicsit erős amit írsz.
Tény, hogy nem ő kérte. Szeretnie sem kell, csak fogadja el.
A párom próbál teljesen normálisan viselkedni vele, de elhiheted, hogy így nem könnyű.
válasza:"Megszoksz vagy megszöksz". Lakhat az apjánál, ha akar, ezt el kell fogadnod. Ha nálatok lakik, akkor tisztességesen kell viselkednie. De az, hogy zsarolom a szüleim, hogy ha valami nem tetszik, akkor "elköltözöm", és pár havonta "állandó lakhelyet váltok", az nem működik.
Fel kellene ajánlani neki, hogy válasszon, de az egyik helyre illeszkedjen be. Neki is az állandóság a jobb, meg a szabályok, főleg ebben a korban, még ha lázad is ellene.
válasza: válasza:Hát, szerintem az a baja, hogy tőle is van gyereked. Lényegében mintha ők nem lettek volna elég jók. Nem a gyerekkel van baja, hanem a helyzettel. Kamasz is, el fog ez múlni, de addig éljen csak az apjánál.
A párod meg ne szóljon be neki. Főleg ne a baba miatt. Ez robbanthat ki borzasztó lavinákat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!