Miért viselkedik így a családom? Fura szokások.

Sokszor olyan hangosan beszélgetnek, hogy még a szobámban is tisztán értem miket beszélnek, mintha csak mellettem állnának. Néha anyám kijelenti hangosan, hogy "Nem sikerült nagywcznem, sikerült kakilni". Ekkor szerintem nagyimhoz beszél. Most is mikor elindultam dolgokat intézni akkor tök happy volt, mikor hazajöttem akkor durcás képpel egy szót nem szól hozzám. Meg is kérdeztem mi baja erre se kép se hang. Durcásan ült egy székben. Meg ilyet szól, hogy "hagyjál már engem békén, szálljál már le rólam!" Pedig csak megkérdeztem mi baja. Én teljesen csendes vagyok. Egész nap csendben is el tudok lenni. De néha nagyon zavarnak ezek a szokásaik úgymond. Miért kell hangosan kijelenteni, hogy sikerült kakilni vagy szorulása van? Én nem vagyok rá kíváncsi. Csukott ajtónál hallom, mert sajnos a wc közel van a szobámhoz. Meg a durcás napjait se értem. Szó szerint egy szót se szól hozzám, néz magába és durcázik. Nagyim meg folyamatosan beszél, sokszor emlegeti "ez az élet rendje" monológjait, amitől már hidegrázást kapok. Nekem csak egy kis szobám van és nem sokszor van privát szférám. Nagyim is kopogás nélkül betör azt olyan hangosan kezd beszélni, hogy szerintem mikor épp telefonálok azt a hívó is épp hallja ami nem kellemes. Hiába kérem, hogy kopogjon, vagy ne ordibáljon mikor bejön, ugyanúgy folytatja. Sokszor bedilizek ettől. És ezek szinte naponta vannak. Én eltudnék lenni egymagam csendesen, de ők feltörik a békés csendet. Mit javasoltok, hogyan oldhatnám meg ezeket? Igazából jó a kapcsolatom velük, de ezek miatt sokszor ingerült leszek. Ti mit tennétek, ha ilyenek idegesítenének titeket? Felnőtt dolgozó nő vagyok.