Változhat, hogy a kedvesem nagyon barátságtalan a fiammal?
Elvált anyuka vagyok, kisfiam 11 éves. Van egy kapcsolatom 1,5 éve. A kedvesem nagyon érdeklődő volt a gyerekemmel a kezdetekben, de egy ideje kifejezetten barátságtalan vele. A fiamnak nagyon kell pedáloznia, ha pozitív figyelmet szeretne tőle. Ilyenkor hirtelen bizalmas és baráti lesz a kapcsolatuk, a következő találkozóig.
Kérdeztem, azt mondja, nem kedveli a gyereket, szerinte nincs jól nevelve. Neki nincs gyereke, nem is akar, és több gyereket én sem.
Mit tehetnék? Nem akarom, hogy pótapa legyen, nem tervezünk összeköltöznu, de zavar ez a dolog. Ne vegyek róla tudomást? Hagyjam rájuk? Vagy tudok ezen finoman javítani? Adjatok tanácsot, legyetek szívesek!
válasza:
válasza:Fúha mennyi álszent duma megy itt gyakorin... Most komolyan egy nő csak a gyerekért és családért élhet???
Attól még, hogy vkinek gyereke van, nem pasizhat/csajozhat? Sokkal jobb mint ha egy szhar kapcsolatba kényszerülne a kérdező, csak azért mert a gyerek elvan azzal a hapsival és fordítva...
Ha a gyerek ismeri az apját és jó a kapcsolatuk, rendszeresen találkoznak, akkor nem kell más apafigura, vagy pótlék.
Ha bensőséges kapcsolatod a fiaddal, és komolyan leülsz Vele megbeszélni a dolgokat 4 szem közt, akkor őszinte lesz, főleg ha tudod biztosítani, hogy ezzel nem okoz Neked csalódást, sőt inkább arról beszélnék Vele, hogy nem kell megfelelnie a párodnak. Ennyi idősen már lehet kicsit nyitottabban és felnőttesebben kezelni a beszélgetést, ezzel is érezteted, hogy fontos Ő számodra és nem kisgyerekként kezeled.
Amúgy meg kb. 3 év és le fogja tojni nagy ívből ezt a jelenlegi helyzetet. Egyébként az, ha sikerülne egy neutrális viszonyt fenntartani a gyereked és a párod között, ez később jól is kisülhet, mert amikor kamaszodik, feszegeti a határait nem biztos, hogy az anyjának vagy az apjának fogja kitálalni, hanem egy senleges személnyek, aki még se ismeretlen. Az sem kizárt, hogy ha érettebb lesz a fiad, a kapcsolatuk megváltozik pozitívabb irányba, amikorra már lesz valami közös téma a pároddal.
Nem írtad, így csak pluszként írom, hogy vondd be a fiadat jobban a házimunkába, főleg a férfiasabb munkákba így a nemi szerepét/ énképét erősíti (lassan abban a korban van, ahol ezt újra és újra megkérdőjelezi és kell a visszajelzés). Ez azért is kell, nehogy egy rossz séma alakuljon ki, és dominancia harcot folytasson érted (magyarán: kisajátítson).
Ja, meg mit takar részletesebben az, hogy „neveletlen”? Ezt miben nyilvánul meg?
Összegezve: a saját javaimat is szemelőtt tartanám, és ha maga a párommal boldognak érzem magamat, nem hagynám el a gyerek feltételezett jobb életéért. Ha sérülni fog ez miatt a gyerek, le merném fogadni, hogy más miatt is. De a gyakori ilyen szempontból nem jó tájékozódásra, mert itt bármilyen minor problémával is jön fel vki a gyerekével kapcsolatban, azt a gyereket felnőtt korára potenciális pszichiátriai esetnek könyvelnek el.
Ui: itt gyakorin jellemző az a jelenség is, hogy szinte minden válaszoló minta családban és párkapcsolatban él, családi házban, minimum 2 autóval, és tökéletes munkahellyel, csak is xy championship törzskönyves és/vagy mentett kutyával/macskával, több hektár földterülettel rajta bio növényekkel. Drogot életükben nem láttak, de az orvos a legjobb gyógyszereket írja fel. És még sorolhatnám... :D
Lehet lepontozni, legalább látom kinek fáj az igazság.
válasza: válasza: válasza:22#, köszönöm szépen az építő jellegű válaszod. Sajnos látom, a körülményeket nem ismerve megy az ítélkezés meg a sárdobálás. Már sorba hordom fel a férfiakat a házamba, és rossz anya vagyok, jesszus. Mikor jön az, hogy a gyereket el kéne tőlem venni? 20 év alatt 2 férfi borzasztó sok. Ha az itteni tanácsotokat fogadom meg, épp akkor lenne az, ha most majd elkezdek egy tökéletest keresgélni, hogy ugrom egyik férfotól a másikhoz. Mellesleg épphogy a saját apjával is sokat vitáztunk, mert a saját gyerekével nem foglalkozott. Megértette, hogy ez így rossz és valamennyire változtatott.
Mindkét gyerekem teljesen egészséges, lelkileg rendben vannak. A nagyobbik sikeres és boldog életet él, a kicsi jó tanuló, sok barátja van. A kapcsolatom mindkettővel őszinte és bensőséges. Tartok tőle, hogy a kicsi csak megfelelni akar, ezért sokszor beszélgetünk arról, hogy érzi magát. Ő azt mondja, én látom így, ő nem érzi, hogy probléma lenne. Látja, hogy a kedvesem nem mindig közlékeny vele, de azt mondja, őt ez nem zavarja. Volt már, hogy a páromat haza küldtem, mikor konfliktus volt köztük. Aztán mikor hárman megbeszéltük, kiderült, hogy a fiam volt, aki olyat tett, amit nem kellett volna. Szépen megbeszéltük, és ennyi. Mondtam mindkettőjüknek, hogy az alapvető tiszteletet meg kell adniuk egymásnak.
Vele én boldog vagyok, mint eddig senkivel. Mióta az életemben van, kiegyensúlyozott vagyok, mert sok mindenben passzolunk és érzem, hogy igazán szeret. Nagyon jó vele a mindennapokban is. Nem hiszem, hogy csak összeköltözve lehet működtetni egy kapcsolatot, nekünk így jó, mert van mindkettőnknek saját tere. De attól még fontos, hogy a gyerekemmel jó legyen a kapcsolata, mert gyakran vagyunk együtt hárman. Ha olyan helyzet lenne, amitől a gyerek sérül, akkor szóba jönne a szakítás. Vagy talán jobb lett volna, ha nem is váltam volna el, hanem nyírnánk egymást tovább az exférjemmel?
A suliban az egyik tanár is gyakran rettentő csúnyán beszélt a gyerekkel. Sulit váltottunk, mit ad isten, itt is van ilyen tanár. Beszéltem vele is többször, meg az igazgatóval, mert ez a gyereket valóban megviselte. Semmit nem értem el, csak rövid időre. Szóval lehetetlen mindenkit kizárni az életéből, aki nem olyan vele, ami ideális lenne.
Az nem tetszik a kedvesemnek, hogy a fiam nem vesz részt semmiben, de követelőzik és időnként szemtelen velem. Ezen próbálok változtatni, épp abban, hogy házimunkát rá bízok, és hogy következetesebb vagyok.
A rosszindulatú, közönséges megjegyzéseket nem veszem magamra, lepereg rólam. Sajnálom azokat az embereket, akik csak ilyen módon tudnak megnyilvánulni, mert nagyon boldogtalan, keserű élet hoz ki ilyet az emberből.
Attól függetlenül is jó itt kérdezni. Lehet itt is normális embert találni, csak ritka.
Aki normális, az oda sem ír, ha segíteni nem tud. Csak ítélkezni, alázni próbálni, azt élvezni meg szánalmas.
válasza: válasza:"mikor hárman megbeszéltük, kiderült, hogy a fiam volt, aki olyat tett, amit nem kellett volna."
Nem tudom a fiadat miért kell bele vonni a szexkapcsolatodba, még csak 11 éves. A fiadnak nagyobb joga van bármit is ott tenni, mint a pasinak, akivel együtt sem élsz. Ha nem tetszik neki valami, huzzon haza.
"Látja, hogy a kedvesem nem mindig közlékeny vele"
A "kedvesed" konkrétan kijelentette, hogy utálja a gyerekedet. Szép "kedves", akivel más 1.5 éve együtt vagy. A gyerekedet csak te nevelheted. Az, hogy neki máshogy kell viselkedni a pasid miatt, mert szerinte rosszul nevelt a gyerek, az nonszensz. Nem is kellene kapcsolatban lenniük, ha te nem tervezel össze költözni, csak dugni jártok össze a nagy "szerelem" mellett.
válasza:" nem nyujtja neki azt a magatol ertetodo szuloi szeretetet amit kell, "
Te jól vagy? Miért kellene már "magától értetődő szülői szeretetet" nyújtani egy idegen gyerek számára, aki a senkije?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!