Egy idő után minden emberi együttélés jelentősen megromlik? ÉS egyre több benne a rossz, mint a jó? Megunja a másikat a legtöbb ember?

Nem végérvényesen romlik meg, azt állítom. Az persze megromlásnak nevezhető, hogyha egy nagy szerelem elhétköznapiasul, előjönnek a konfliktusok, de uez igaz az újonnan szerzett barát/haver/kolléga/diáktárs/szobatárs stb-re is. Ha a kapcsolat elég erős, akkor kiheveri az ilyen hullámvölgyeket. Tehát én azt mondanám, hogy nem megromlik, hanem hullámzik. Így van ez apámmal, húgommal és a párommal is. A párommal kisebb az "amplitúdója" a vérrokonokkal voltak már hosszabb rossz periódusok, de aztán mindig meg is javul. Ahogy az életben semmi sem, így ez sem állandó.

Ha odafigyelnek egymásra,akkor nem. 30 évi házasság után sem roméott meg a kapcsolatunk,sőt jobb lett.

dehogy romlik el. nekem csak a szüleimmel nehezebb a kapcsolatom tekintve hogy velük élek, de a szerelmem és a barátaim már több mint 10 éve ugyanazok és soha egy elfáradt, unott pillanat nem volt!

Mert a legtöbb ember a JOGAIHOZ ragaszkodik, de a másik jogaira meg a saját KÖTELESSÉGEIRE nem gondol. Ezen kivül egy jó kapcsolathoz az is szükséges, hogy mindegyik fél akarja, hogy jó maradjon és ezért saját magat képes legyen háttérbe helyezni a másik kedvéért.

Jól mondja az előző, még annyit tennék hozzá, hogy az ELFOGADÁS is kulcsszó a hosszan tartó jó kapcsolathoz. Mindenki elképzeli, hogy így meg úgy fog élni, a párjával ilyen meg olyan jó életük lesz - csak aztán a párjának is van elképzelése, és az nem tökéletes tükörképe az övének... s itt kezdődnek a bajok, ha nem vagyunk képesek engedni, ha nem vagyunk képesek változni, változtatni. Sokan romlásként élik meg a szükségszerűen bekövetkező változásokat, mint amilyen pl. a szerelem szeretetté alakulása - egyik sem rosszabb vagy jobb, csak más, másként kell viszonyulni hozzá, másként kell benne jól érezni magunkat. Ehhez viszont az kell, hogy mi magunk tudjunk változni, alkalmazkodni - s ez sokaknak sokszor a legnehezebb feladat: elfogadni a változást és vele alakulni, hinni, hogy jobbra fordul, s nem rosszabbra...