Jogosan esik az rosszul, hogy az apám nekem semmit nem ad/adott soha, közben a felesége lányának mindent megvesz a mai napig?
25, 23 évesek vagyunk.
20 éve váltak el a szüleim. Eleinte az apám még szorgalmasan vitt magukhoz kéthetente, aztán ez 14-15 éves koromban megritkult. A mostohatestvéremmel ettől függetlenül sokat beszélgettem úgy is, hogy annyit nem találkoztunk, vagy éppen úgy találkoztunk, hogy hétköznap, ha hazaért ő is az iskolából, kérdezte, nem-e megyek le kicsit beszélgetni, sorozatot nézni.
Tőle tudom ezeket a dolgokat is, hogy az apám vagyonokat költ el rá. Pl. kb 2 havonta járnak ki Parndorfba és Bécs mellé vásárolni, mondta, hogy legutóbb hazafele balhé volt a kocsiban, mert csak az ő dolgaira több, mint 500 ezer lett költve és az anyja végig az én apámmal veszekedett, hogy hogy költhetett el ennyit rá, meg minek vesz meg neki mindent, amit kitalál. Gyakran utaznak, olyankor az ő részét is az apám állja (és itt a 3-4 napos utaktól kezdve a 3-4 hetesekig mindenre kell gondolni). Engem sosem hívnak magukkal. Most is hívott magával a mostohatestvérem, hogy nincs-e kedvem vele menni, hát mondtam, hogy nekem egy röpke milliós dubai út nem fér bele így hirtelen. Erre hogy hát neki is az apám fizeti mindig, kérjem meg, hogy fizesse az enyémet is, tuti kifizeti.
Vagy mesélte, hogy lett egy új autója, mert az apám nekiadta az övét. Amíg nem volt saját kocsija, addig az apám fuvarozta Budapestről haza, meg vissza kéthetente, mert hogy ő nem ül vonatra. Én egyszer kértem meg, hogy vigyen már fel egy vizsgámra, mert tél volt, a vonatok késtek összevissza, és féltem, hogy lekésem. Hát ő biztos nem fog emiatt órákig autóban ülni, menjek fel akkor már előtte este, és aludjak ismerősnél...
Igaz, hogy én dolgozom, de minimálbért keresek. Ha a nagyszüleim két éve nem segítettek volna egy lakással, nem tudom, hogy boldogulnék.
Ti ezt szóvá tennétek, vagy ennyi év után már inkább semmit se mondanátok, és csendben elfogadnátok, hogy ez a helyzet?
válasza: válasza:
válasza:Ez elképesztő! Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetben vagy!
Fel a fejjel! Boldogulsz magad is :-)
válasza: válasza: válasza: válasza:Kicsit más, de nagyon hasonló a helyzet nálam is. Anyám meg apam pár éves koromban elváltak, apám azóta meghalt, anyám újra férjhez ment mikor 10 eves voltam. Született egy féltestvérem, akit teljes odaadással szeretettel neveltek, és mindent is megkapott. Nem úgy, mint nálatok, annyi pénz nem volt, de szeretettel fordultak felé. Amikor én kicsi voltam nem kaptam mást, mind zord pillantasokat, állandó martirsagot, hogy mennyi mindenert lemond értem, stb, néha verést is. Anyagilag csak azt kaptam meg ami okvetlen szükséges. 14 éves koromtól dolgozom, a húgom ekkor már 2 éves volt, ő kapott mindent, én nyelvvizsgázni is a nyáron megkeresett pénzemből mentem. A mostoha apám sose bántott, de mindig levegőnek nézett. Egyszer megkérdeztem anyámat, erről az egészről. Röviden, az volt a lényege, hogy apám tévedés volt az életében, és én mindig rá emlekeztetem. Nem kellett volna engem vállalnia. Elsirtam magam. Ő felallt és otthagyott. Ekkor voltam 17 éves. 18 evesen elköltöztem. Azóta sem sokat beszéltünk. Esküvőmre meghivtam, de nem jött el. Amikor megszuletett a két fiam, írtam és küldtem képet. Gratulálok, ennyi volt a válasz, látni nem látta őket. Már 4 évesek lesznek,de azóta sem. Beszélni nem beszéltem vele, ő pedig nem keres.
Apámmal sem volt jobb a helyzet. De nem irok regényt. Egy a lényeg, sajnos ez van, el kell fogadni. Az ilyenek, mint mi, apatlan anyatlanok maradnak életük végéig (jobb esetben csak az egyik, rosszabb esetben mind a kettő szülő egy rakás sz.r) Ezt csak elfogadnk lehet, és vele együtt élni. Sokkal nagyobb az érzelmi hátrányunk, mint aki normálisan nevelkedik, de nem tudunk mit tenni.El kell fogadni. Az életben soha senki nem indul egyenlő esélyekkel. A start nagyon sokat számít, és akárki akármit mond, ha nem is mindent, de nagyon sok dolgot meghatároz egy ember sorsában.
37/N
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!