Jogosan esik az rosszul, hogy az apám nekem semmit nem ad/adott soha, közben a felesége lányának mindent megvesz a mai napig?

25, 23 évesek vagyunk.

20 éve váltak el a szüleim. Eleinte az apám még szorgalmasan vitt magukhoz kéthetente, aztán ez 14-15 éves koromban megritkult. A mostohatestvéremmel ettől függetlenül sokat beszélgettem úgy is, hogy annyit nem találkoztunk, vagy éppen úgy találkoztunk, hogy hétköznap, ha hazaért ő is az iskolából, kérdezte, nem-e megyek le kicsit beszélgetni, sorozatot nézni.

Tőle tudom ezeket a dolgokat is, hogy az apám vagyonokat költ el rá. Pl. kb 2 havonta járnak ki Parndorfba és Bécs mellé vásárolni, mondta, hogy legutóbb hazafele balhé volt a kocsiban, mert csak az ő dolgaira több, mint 500 ezer lett költve és az anyja végig az én apámmal veszekedett, hogy hogy költhetett el ennyit rá, meg minek vesz meg neki mindent, amit kitalál. Gyakran utaznak, olyankor az ő részét is az apám állja (és itt a 3-4 napos utaktól kezdve a 3-4 hetesekig mindenre kell gondolni). Engem sosem hívnak magukkal. Most is hívott magával a mostohatestvérem, hogy nincs-e kedvem vele menni, hát mondtam, hogy nekem egy röpke milliós dubai út nem fér bele így hirtelen. Erre hogy hát neki is az apám fizeti mindig, kérjem meg, hogy fizesse az enyémet is, tuti kifizeti.

Vagy mesélte, hogy lett egy új autója, mert az apám nekiadta az övét. Amíg nem volt saját kocsija, addig az apám fuvarozta Budapestről haza, meg vissza kéthetente, mert hogy ő nem ül vonatra. Én egyszer kértem meg, hogy vigyen már fel egy vizsgámra, mert tél volt, a vonatok késtek összevissza, és féltem, hogy lekésem. Hát ő biztos nem fog emiatt órákig autóban ülni, menjek fel akkor már előtte este, és aludjak ismerősnél...

Igaz, hogy én dolgozom, de minimálbért keresek. Ha a nagyszüleim két éve nem segítettek volna egy lakással, nem tudom, hogy boldogulnék.

Ti ezt szóvá tennétek, vagy ennyi év után már inkább semmit se mondanátok, és csendben elfogadnátok, hogy ez a helyzet?