Hogyan bizonyítsam be a férjemnek hogy a családja tönkre akar engem tenni?

Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy a kérdező „érti félre” a dolgokat, hasonló esetet első kézből ismerek.

Nagyapám x évvel ezelőtt újraházasodott, azóta az új feleség azon dolgozott, hogy kitúrja onnan a két gyereket. Én, mint unoka kb. semmibe sem voltam/vagyok nézve. Még olyan eset is előfordult, hogy nagyapám kórházba került, és már egy hete ott volt, mire kiderült véletlenül egy másik rokontól, hogy ott van. A feleség csak annyit válaszolt, hogy „sűrűbben kellene látogatni, akkor tudnánk, hogy mi van vele”. Szóval annyira nem volt képes, hogy minket felhívjon, vagy személyesen jöjjön el szólni, mivel egy nem is túl nagy városban élünk (5 perc autóval).

Az utóbbi időben kezdett volna rendeződni a kapcsolatunk, erre a feleség bekeményített; nekünk állandóan sarazta nagyapámat, hogy jaj de nehéz vele együtt élni, meg hogy mindig összehugyozza a WC-t és hasonló dolgok, MI beszéljünk vele ezekről a dolgokról, de lehetőleg úgy, hogy ez nem tőle jött, mert akkor csak újabb veszekedés lenne belőle. Valószínűleg ránk is köpködött nagyapámnál, de erről nem tudunk, de az biztos, hogy valamiket mondott, mert már nem bízott bennünk, pedig mi okot nem adtunk rá.

A hab a tortán az volt, hogy engem is és anyukámat is többször bekóstolt, hogy miért nincs valakink, aztán egyszercsak előjött azzal, hogy „hallotta a piacon, hogy mi egy párt alkotunk”, holott ő nem is jár a piacra, mert fáj a lába, de nyilván a mi tagadásunk egyértelművé tette számára, hogy mégis ez a helyzet. Mivel nem akartunk cirkuszt, ezért mi is felvettük a „biztosan csak félreértés” pléhpofát. Mindezeket úgy, hogy nagyapám ne hallja.

A legvégén már nem is palástolta, hogy mennyire közénk akar állni, nyíltan uszította nagyapámat ellenünk. Erre betelt a pohár, és kiosztottam a vén szatyrot, hogy azért tartunk itt, mert non-stop hazudozik, és felhoztam néhány példát, köztünk a fent említett dolgot is. Ennek meg nyilván az lett a vége, hogy mi vagyunk a hazugok, mert a 30 éve felesége egy szent és sosem hazudna. Na, azóta ott egye meg a franc mindkettőt.

Végig arra ment ki a játék, hogy a fél házat megszerezzék (a másik fél a két gyereke nevén van), csakhogy túllőttek a célon; a közös tulajdonú házat csalással kiadatták vele úgy, mintha ő lenne az egyetlen tulajdonos. Így nagyapámnak nem nagyon volt más választása, minthogy a gyerekei száját „befogja”, a törvényesen járó örökségüket a nevükre íratta a teljes haszonélvezet alapítása mellett, így a bérleti díjat továbbra is ő kapja, és nem kell sittre mennie nagy értékű csalásért.

A te esetedben sajnos tényleg csak az az egyetlen megoldás, hogy felvételeket készítesz, de értsd meg, hogy ha az anyját nálad jobban szereti, akkor sosem fog neked hinni. Még ha a felvételen szereplő dolgokat el is fogadja, hogy úgy történtek, nem ez lesz a lényeg, hanem az, hogy „hogyan lehettél ennyire sunyi, hogy felvételeket készítesz”. Úgyhogy az egyetlen megoldás az ultimátum adása; vagy kiáll melletted, vagy összecsomagolsz és lelépsz a gyerekkel, lehet választani.

Színtiszta vernyékolás, nem is értem, hogy tudtatok erre komoly válaszokat írni.

"Amióta ebbe a családban vagyok rossz és pocsék embernek érzem magam." Aha, miért is, ha semmi rosszat nem tettél?

""majd előttem mondjanak ilyet és majd én elmagyarázom nekik a dolgokat" vagy " érdekes előttem soha nem mond senki ilyet vagy olyat"

Most akkor döntsd már el, hogy a férjed kiáll-e melletted, mert ez így nem hihető...

"Anyós szemébe egy igazi szálka vagyok, gyűlöl és utál."

Gyűlöl és utál is? Kitalálom, ráadásul rühell is, igaz?

Gyerekek, ez itt megint az esti macis kamukérdező.

#26, miből gondolod?

Én is leírtam az élettörténetemet, és korántsem egyedüli esetről van szó. Sok helyen megy az áskálódás, még családon belül is. Ezek a manipulátorok nagyon jól tudják, hogy elég csak letagadniuk azt, ami nem bizonyítható, és még ők magukat állítják áldozatszerepbe, hogy "pedig én mindenkinek csak jót akarok, mégis mindenki engem bánt".