Ha mi is jobban érintetté válunk a háborúban, hogyan fogtok menekülni családot hátrahagyva?

Mi beszélgettünk róla, biztosan nem hagykuk itt se anyut, se az anyósomat.

Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi tényleg kb. 5 perc alatt dobbantani tudnánk, ha akarnánk. Jelen pillanatban egyáltalán nem tartunk a háborútól, de ha rosszabbra fordulna a helyzet, nagyon könnyen el tudnánk hagyni az országot. A családom nagyon kicsi, összesen 4 fő (anyám, párja, én és a párom), egy autóba beférnénk mindannyian. Nagyszülők már nem élnek, idős rokonok nincsenek, távoli rokonok meg több száz kilométerre laknak tőlünk, akikkel alig tartjuk a kapcsolatot már most is. Jó a viszony velük, de kb 5-7 évente, ha találkozunk. Semmilyen háziállatunk nincs, se kutya, se macska, se haszonállat se semmi, amiről gondoskodni kellene, kertes ház, családi ház sincs, kert sincs, csak 2 társasházi lakás, amire rázárnánk az ajtót és már indulnánk is. Tesóm Svájcban él, már most is hívott magához minket, hely is bőven van nála, jó nagy a lakása kint. Kb. az lenne a legnagyobb nehézségünk, hogy átkeljünk a határon és 2-3 óra alatt elérjünk Bécsbe, onnan már sima ügy Svájcba Luzern-ig. Értékeink nem nagyon vannak a lakásban (nincsenek drága festmények, ékszerek, több milliós elektronikai cuccok, amiket menekíteni kellene), csak az egyszerű hétköznapi használati tárgyak és bútorok, amiket simán benne lehet hagyni. Jóformán csak felkapnánk az iratainkat és a bankkártyáinkat és egy pillanat alatt továbbállnánk. Még pakolnunk sem nagyon kellene, megvennénk majd kint magunknak mindent, amire esetleg szükségünk lenne hirtelen. Pár ruhát, cipőt és ennyi. De mondom, egyelőre nem tartunk ennek a bekövetkeztétől, csak van egy ilyen forgatókönyv is, ha beütne a gebasz. De reméljük nem fog. Viszont megnyugtat a tudat, hogy nagyon könnyen magunk mögött tudnánk hagyni mindent, gyakorlatilag a 2 ingatlan lenne a legnagyobb veszteségünk. (Mondjuk az sem kevés pénz, kb. 70 millió, de még mindig kisebb veszteség, mint az emberélet vagy az állatok.) Tudom, hogy jóval nehezebb lehet most azoknak, akik sokkal több és erősebb rokoni, családi stb. szállal kapcsolódnak az országhoz, mint mi. Átérzem mindenki helyzetét. Bízzunk abban, hogy nem keveredünk bele mi is a háborúba.

Egy lépést sem mennénk sehova.

A szüleimet menekítené öcsém, a húgom menne a férjével meg a kislányával. Van két jó barátnőm, akiknek odaadnám a cicáimat meg a spórolt pénzem nagy részét, hogy gnondoskodjanak róluk. Én meg mivel nincs gyerekem, meg más akiért felelősséggel tartoznék, maradnék valami önkéntes egészségügyi szolgálatosnak vagy ilyesminek, hogy segítsek azoknak akiknek nincs választásuk, és maradniuk kell.

Engem csupán a pszichológiai része érdekel - a pontozásra tojok! - hogy ki és milyen beteg indíttatásból érzi szükségét "NEM hasznosnak" értékelni, hogy ÉN nem mennék sehova, vagy mennék?