Miért úgymond társadalmi elvárás még mindig az,hogy egy nő szüljön gyermeket?

79,

Olvasni kávézni hobbizni nem tilos gyerek mellett se.

Minden reggel iszok kávét, kávézóba meg pont annyiszor megyek, mint gyerek nélkül mennék.

Ezenkívül rengetegen tanulnak gyerek mellett, azt se tilos. Szülés után hat héttel szexelni is nyugodtan lehet az esetek elsöprő többségében.

Szülés után sportolni is bátran lehet, nem törvényszerű az hogy oda lesz az alak. Azt meg gondolom tudod, hogy a szaros pelenkás, gügyögős korszak eléggé limitált.

A limitált korszak HÁROM ÉV. nem éppen két perc... aztán jön a többi finomság, dackorszak, kamaszkor, és ne mondd, hogy kisgyerek mellett ugyanazt a szabadságot meg tudod élni, mint ha nem lenne szó szerint a nyakadban egy egy éves gyerek, kb a nap 24 órájában.

Én elfogadom, hogy te ezt szereted. Te miért mondod azt, hogy én azért nem szeretném, mert nem tudom mit hagyok ki??

Miért nem lehet ugyanígy validnak elfogadni hogy nekem NEM kell és NEM akarok és így is teljes vagyok? Miért kell bizonygatni, hogy a legszebb dolog amiről lemaradok?

79, lehet neked nem is való gyerek, ha előre tudod magadról, hogy egy kávé elfogyasztása is problémát okoz, ha nem csak magadra kell összpontosítani.

De az a helyzet, hogy ez nem ennyire fekete-fehér.

Most persze, könnyű mondani, hogy az élet egy vég nélküli buli, senkiért nem kell felelősséget vállalni. De nehogy az legyen, hogy 10 év múlva a kandúr elkezd vakarózni melletted:

Fogy a levegő körülötte. Fogynak a cimborák, mindenki gyerekezik. Én meg…. 40 éves vagyok. A sport már nem úgy megy, Európát beutaztam, olvasni nem tudok már annyit, mert hamar fárad a szemem, a buli már nem vonz mert nem bírom meg nincs is kivel, tanulni már nem akarok, a karrierben nincs előre már, nem mindenki gyárigazgató szinten dolgozik. Reggel felkelek, este hazajövök. Holnap ugyanez. Szabad vagyok, de mit kezdjek a szabadsággal. Extrém dolgokat nem akarok.

És akkor elkezd az ember vakarózni. Hogy valami csak hiányzik, csak hiányzik.

Ez az én saját példám.

És megmondjam mi a legrosszabb benne? Hogy senkin nem azt látom magam körül, hogy az élete egy kudarc. Hanem hogy jól vannak. Örülnek. Van valamilyük, ami nekem nincs.

87.: Vagy csak nem látsz bele az életükbe, mert ugye mutatni kell kifelé a képet, hogy jaj, a család és a gyerek a minden... Számtalan gyerekes család kívülről maga az álom, aztán belül meg csak a rohadás. Tesómék is vállaltak 40 felett, gondolom jaj, csak legyen mégis egy alapon, plusz hirtelen a férjének nagyon gyerekezhetnékje lett. Szerinted mi történt? Tesóm kb. pszichózissal élte meg a terhességet, semmi türelme a gyerekhez, a szimpla gyerekes elevenség is zavarja, a férje meg ugyanolyan türelmetlen szegényhez, abszolút nem lelte meg a gyerekben az "élete értelmét", sőt, még az is lehet, hogy válni fognak. Egy perc boldogság nem sok, annyit nem láttál rajtuk a gyerekes léttől.

Vannak, akiknek NEM KELL gyerek. Nem, nem azért, mert kényelem. Nem, nem azért, mert utazgatna... Egyszerűen nem kell neki, semmi vágya egy gyerek iránt, nem tudja úgy szeretni. A sajátozást meg hagyjuk... Nem, nem hat meg a saját gén sem, sőt, semmi extra nincs a génkészletemben, amit annyira örökíteni kellene. Egyébként nem tudom, hol élsz, az ismertségem bő fele se nem házas, se nem gyerekes.

Ennyi veszekedést..szerintem Kérdező, még ha 45 alatt vagy, nem vagy elkésve, egyik ismerősöm is most szült 45 évesen egészséges babát, mert csak nemrég találta meg a férjét. Nem mindenkinek jön össze a megbízható kapcsolat, van akik 10 évig élnek együtt, aztán semmi nem lesz belőle, 40 körül szakítanak. Ilyenkor meg már a nőnek kevés az esélye, hogy családot alapítson. Van ilyen sajnos. De ha te szeretnél családot, akkor még ne add fel.

(Mielőtt halálra oltanátok, csak 28 vagyok és nem tervezek gyereket, de elfogadom, ha valaki szeretne.)