Miért úgymond társadalmi elvárás még mindig az,hogy egy nő szüljön gyermeket?

És hány nőt ismersz, aki panaszkodik a gyerek miatt? Hogy ha visszamenne, nem vállalná? Hogy nem így képzelte, hogy romokban a (magán)élete, és nem erzi alkalmasnak rá?

Vagy ezt ki sem mondja, mert hatalmas tabu?

Ilyet azért többet ismerünk, mert a nyomás mindenkin ott van, hogy szüljön. Hát szül is, pedig egy jó csomó bár ne szülne.

Senki se mondta hogy a gyerekkel nincs nehézség. Hogyne lenne.

De amit ad!!! Azt nem lehet hasonlítani semmihez.

Istenem...

Te kipróbáltál mindent az életben? Ha igen, akkor mondhatod, hogy semmihez nem hasonlítható. Számodra.

És még ekkor is csak a magad nevében beszélhetsz, mert abszolút de abszolút semmi rálátásod arra hogy más ezt hogy eli megy neki mit ad, mit jelent, mennyire fontos.

Ennyire nehéz felfogni, hogy csak azt kérjük, hogy ne told ránk ezt az egészet?

Miéet olyan kvanehéz felfogni hogy masnak NEM EZ a legnagyobb dolog?

Azért is zavarhat a kérdés mert téged is zavar hogy nincs gyerek. Természetes hogy az embereket érdekli, mondhatni az ismerkedés része. Ha megismerünksvalakit akkor általában puhatolózunk az érdeklődési köre felől, családi állapotáról Mond meg hogy nincs gyerek. Ennyi. Nem kell részletezni mert senkire se tartoznak a részletek.

Ha viszont részletekre kíváncsiak merthogy mindig van egy kivancsiskodó ember arra még találj ki egy egy mondatos választ amivel le tudod szerelni. Pl Ő: Miért nincs? Te: Nem így alakult, vagy Csak nincs vagy Nem szeretném részletezni.

"Nem lehet egymás mellé állítani, hogy mi a rosszabb:

Utólag megbánni hogy gyerekem lett, vagy utólag megbánni, hogy nem lett gyerekem."

Ha megbánom, hogy nem lett gyerekem, amiatt én szenvedek. Ha a gyerekvállalást bánom meg, én is szenvedek, a gyerek is, az apuka is.

Nem vagyok anya, de megpróbálom elképzelni, hogy valakit a semmiből létrehoztam, majd valahol mélyen megbánom. Ezzel szemben azt megbánni, hogy nem szültem, kutyafüle. Sokat olvasok szülőktől, akik megbánták a gyerekvállalást. Ők nem azt bánják meg, hogy megszületett a gyerekük, csak nem akarnak szülők lenni. Komplex érzés, sok más szülő le is nézi őket empátia helyett.

“ Ezzel szemben azt megbánni, hogy nem szültem, kutyafüle”

Ezt azért nem lehet ilyen könnyen kijelenteni. Ez egy mérhetetlen nagy fájdalom lehet. Nem mindenkinek, de az lehet.