Anyósom haragszik, mióta nem kell vigyáznia az unokára? Próbáljak békülni vele, vagy hagyjam ennyiben?
A lányunk 6 hónapos korától több munkát vállalok el, csinálok meg, mint mikor megszületett. Akkor is dolgozgattam, de csak alvásidőben, vagy ha a párom, nagyszülők, barátnőim voltak a picivel(elvitték mondjuk sétálni, párom csinálta az esti rutint stb).
Fél évig ezt mindenféle külső segítség nélkül oldottuk meg, de akkor már éreztük mind a ketten, hogy jó lenne valaki fixen. Nem egész napra, nem is minden nap.
Mikor a párom szüleinek is mondtuk valami téma kapcsán, hogy én is többet fogok dolgozni, anyósom első kérdése volt, hogy a babával mi lesz. Mondtuk, hogy amikor tehetjük, valamelyikünk lesz vele, de mondjuk heti 3x3 órát bébiszitterrel lesz. Láttam, hogy ez nem tetszik neki, de akkor semmit nem szólt.
Rá pár napra felhívott, hogy ő sokat gondolkozott ezen, és hogy olyankor lehetne ő vele. Már akkor sem tartottam ezt egy világmegváltó ötletnek, de a férjem mondta, hogy miért ne, gondoltam próbáljuk ki.
Februárig ment is a dolog, 3 hónapig. De anyósom semennyire nem volt együttműködő se felem, se a párommal.
Megkértem valamire, nem úgy csinálta direkt. Nem tartotta be a pici napirendjét, ráadtam reggel valamit, ő azonnal átöltöztette, mert hogy "ekkora babára még rugdalózó való" (amit mi csak alváshoz adunk rá).
Mindenáron főzni akart nekünk, itthon nálunk. Hogy mikor hazaérünk, "meleg étel várjon". Én speciel nem szeretem, ahogy ő főz, ahogyan azt sem, hogy más valaki pakol, főz a mi konyhánkban. Van egy ételszállító cég, akinek a tulajdonosával jóban vagyunk és tudom, hogy ott maximálisan jó minőségű minden, egészséges és finom is. Hétköznap onnan szoktunk ebédet/vacsorát rendelni. Anyósom csak erőlködött, hogy de, ő főzni akar, merthogy a házi az finomabb, mint a "műkaja" (szerinte minden, ami étteremből jön, az csak műkaja lehet). Főzött is, mikor hazaértem, várt a kajaszag, a mosatlan hegyek, a kupi, meg az olajban tocsogó kaja.
Sokkal több kárt csinált, mint amennyit "segített".
Hetekig tűrtem, de február végén mondtuk neki, hogy mi inkább szeretnénk mást, őt sem akarjuk ezzel terhelni még hónapokig (folyamatosan panaszkodott mellé, hogy milyen fáradt).
Na azóta haragszik, ha megyünk hozzájuk, rám se néz, hozzám sem szól. Hozzánk nem jön, mondta apósom hogy azért, mert hogy itt neki úgy kéne viselkednie, mint egy katonatisztnek.
válasza: válasza:Tesómék lányát bántotta bébiszitter. Csak a felszerelt kamerafelvetelbol derült ki, mert nyomom nem voltak a gyereken!!!
Innentől kezdve amíg az gyerek nem tudok beszélni, semmiféle bébiszitterben nem bízom!!!
válasza: válasza: válasza:#8
Nagyon nincs igazad. Kb a XVIII. században leragadtál.
Kérdező, a férjed véleménye az anyjáról? Ő próbált vele beszelni?
válasza: válasza:17
Más is tudhatja. De ez a gyerek az Ő gyereke. Nem a tied, nem anyósé. Innestől kezdve aki vigyázni akar rá, tegye úgy, ahogy anyuka kívánta. Nem erőszak a disznótor, nem kell rá vigyázni, ha nem tetszik neki az ő életük, ő nevelésük.
Pár válaszolónak úgy látom, elgurult a gyógyszere itt a nagy felháborodásaik közepette.
1. Nehogy már az a szememre legyen hányva, hogy a párom vigyáz a "gyerekemre". Ugyanúgy ő is szülője, ahogyan én! Elhiszem, hogy sokaknál az a módi, hogy anyuka gebedjen meg otthon 3 évig a gyerekkel a négy fal között, várja haza az "urát" és hálálkodjon minimum 5 napig, ha méltóztat munka után foglalkozni 20 percet a saját gyerekével. Nálunk ez nem így megy, a férjem nem segít itthon, hanem kiveszi a részét mindenből. Legyen az akár gyereknevelés, főzés, sőt, ha porszívózni kell, azt is megcsinálja.
Nem kell aggódni, nagyon jó a házasságunk a mai napig és a kapcsolatunk is, még 12 év után is! :)
2. "Mi a francnak megyek vissza dolgozni?"
Köszönöm a kultúrált kérdést. Vállalkozó vagyok, nem 8-tól 4-ig volt soha a munkaidőm. Mellé szeretem is a munkámat, számomra az nem lett volna boldog élet, ha 3-5 évet itthon vagyok és gyereket nevelek. Megy a kettő együtt, nagyon is jól szerencsére.
3. El nem hiszem, hogy itt minden anyuka a gyereke első 3 évében nonstop vele volt. Az, hogy valaki elvitte sétálni, amíg én utolértem magam kicsit, vagy esetleg pihentem, nem veszélyeztetés, ne viselkedjetek már így. Itt sétáltak a környéken, bármi baj lett volna, azonnal ott vagyok, vagy ők itthon. Fura, amikor valaki a 8-9 hónapos gyerekét adja bölcsibe heti 5 nap 8 órára, az rendben van? Az, hogyha a nagymamám, vagy anyukám elviszi 1 órára sétálni a saját unokáját, aki ezt teljesen átalussza, már halálos bűn és páran legszívesebben innen máglyára tennének?
4. "A sajat gyereked nem birod elviselni, kiidegel"
Te szerencsétlen, evolúcióban visszamaradott!
Ezt melyik varázsgömbödből olvastad ki?! Frusztrált vagy, vagy mi a bajod? Sz.r lehet.
5. "Tesómék lányát bántotta bébiszitter. Csak a felszerelt kamerafelvetelbol derült ki, mert nyomom nem voltak a gyereken!!!"
Ez szörnyű tényleg, de most egy olyan hölgy dolgozik nekünk, aki ilyet sosem tenne. Barátok referenciája útján kerestük meg, tényleg egy tündér és nagyon megbízható. Ennyi erővel ha valaki balesetezik autóval, akkor mi se használjuk a kocsinkat?
6. "Attól hogy szültel egy gyereket, már csak te tudod milyen ruha lehet rajta, mit ehet és hova kakilhat."
Más is tudja biztosan, de ő a mi gyerekünk. Így amíg pici, és nem tud hozzászólni a dolgokhoz, addig bizony olyan ruha lesz rajta, ami nekünk tetszik!
16-os válaszoló:
"Kérdező, a férjed véleménye az anyjáról? Ő próbált vele beszelni?"
Tudja ezeket mind, neki is szúrta a szemét jó pár dolog. Ő is beszélt vele még akkor is, amikor járt hozzánk, de ugyanúgy nem érdekelte az anyósomat az sem.
Nekem ad igazat, ő már az első pár hét után mondta, hogy szerinte keressünk már. Én úgy voltam vele, hogy adjunk még időt, hátha belerázódik, összecsiszolódunk.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!