Sérült emberek testvérei! Ti hogy kezelitek a kivételezést?
Mikor nyilvánvaló, hogy a testvér sérült, de a szülő úgy tesz, mintha nem tudná, minden kis dologért körülrajongja sajnálatból, miközben a ti érdemeitek le vannak nézve, el vannak feledve?
Egyszerűen nem tudok túllépni ezen felnőttként sem, nem tudom elviselni a társaságát, pláne ha anyámmal egy légtérben vagyunk. Tisztában vagyok vele, hogy a testvérem nem "normális", tudom, hogy anyám is tudja(kettesben többször mondta az évek alatt), de mikor felmagasztalják egy egy apró megmozdulásáért, amit el is vár és folyton túl nagy jelentőséget tulajdonít neki, egyszerűen felmegy bennem a pumpa.
Példa: minden alkalommal megcsinálok húsz törzsemelést, a másik csinál egy felülést, és az egy felülése annyit ér, mint a 20 törzsemelés, folyamatosan dicsérve van, emlékeznek rá másnap, ő szoba is hozza harmadnap, negyednap egy hét, két hét múlva, "folyton én edzek, miért te csinálsz felülést? nem, akkor ki edz?" A te törzsemelésed teljesen lenézve, mellőzve, az nem számít, nem is annyi volt, amúgyis miaz, ha meg mégis, "neked könnyű". Te meg nem hozogatod fel nap mint nap, nem dicsérteted magad, de mégis várnál elismerést érte, ehelyett kétségbe vonnak, lekezelőek. Amennyiben ő nem csinált meg valamit, mindig többesszámban van "szidva", tehát "ti nem csináltok edzést", mikor ez nem igaz.
Nyilván nem sporttal történik, hanem több más hétköznapi dologgal, de ugyanez a felállás. Tudom, hogy ez féltékenység, de valahol a "nem megbecsültség" érzés is benne van. Hogyan lehet ezt normálisan kezelni felnőtt emberként azon kívül, hogy kerülöd a társaságukat? Mire kellene gondolnom, hogy képes legyek ezt elfogadni?
Azt hiszem könnyebb lenne, ha elismerné az anyám a tesóm előtt, hogy a tesóm sérült, de nem teszi, és ez annyira frusztráló. Több suliból kibukott, magatartás miatt megszabadultak tőle, tanulmányai sem voltak csak átlag alattiak, magatartásproblémás, nem viseli el senki, csak hasonlóan problémás egy darab netes haver(magányos), egészen biztos vagyok benne, hogy pszichés problémája van, nem ismeri a szociális határokat(érintés, beszédhelyzetek, tolakodó, gátlástalan, durva), ismételget, kényszeres, beragad egy egy témába, mellé idegesítően rengeteget beszél, nem figyel, viszont nem értelmi sérült. Ha a mostani iskolarendszerben tanult volna, már elsőben a pszichiátriára küldték volna kivizsgálásra, de már ő is felnőtt(munkahelye sosem volt, nyerészkedik mindig változó dolgokon, hol szerencsejáték, hol fogadás, hogy tőzsde, hol sport, hol adás-vétel).
Mi a francot csináljak, ha nem megy az elfogadás, tolerancia és zavar ez az egész színjáték, amit már néha elhiszek? Nem kerülhetem őket egész életemben! Amikor rosszat csinál úgy érzem lealacsonyít anyám a szintjére, jó dolgokból meg soha nem érhetek "fel" a szintjére. Tényleg semmi extra, csak apróságok, de nagyon ki tud akasztani, ha épp sok ilyen összejön. Ilyenek, hogy heti 4x veszek valamit fél áron x hónapig, majd vesz ő valamit egy alkalommal 10%os engedménnyel, és több napig, hétig, hónapig azt hallgatom, hogy ő milyen olcsón vette ezt, és anyám beáll mögé, hogy tényleg, igen, emlékszem, ügyes voltál, és az enyéim el vannak felejtve "egyszer kétszer hoztál, nem nagy ügy". Mindennél ez van/ez volt.
válasza: válasza:
válasza:Ha kiderülne, ha nyilvánvaló lenne, akkor nem zavarna ennyire, mert egy DOWNt nem lehet letagadni, de ez nem az "egyből rájövős", ez pszichés probléma, autizmus,adhd lehet. Ezt nem tudod megmondani terhesség alatt, utólag kell vele küzdeni.
Tudja anyám, hogy a tesóm más, de úgy tesz, mintha nem lenne más és az érdemei valóban érdemek lennének, sokszor kivételezik vele "sajnálatból", de nem tudom, hogy abból e, vagy valóban. Megörjít az egész, főleg mivel tudom, hogy tudja, hogy más, mivel már mondta többször. Máskor meg ragaszkodik ahhoz, hogy "semmi baja nincs, sőt.."
A vicces az, hogy biztos vagyok benne, hogy a tesóm is tudja, hogy ő más, hogy nem véletlen nem bír ki dolgokat, hogy nem véletlen nem bírtak vele suliban, hogy mindig ő volt a problémás, hogy nem viselik el a társaságát, de ő is sokszor úgy tesz, mintha mindenki más hülye lenne, csak ő nem, és ehhez anyám asszisztál.. máskor meg olyan megjegyzéseket tesz, mintha tudná, hogy valami nem oké magával, ilyenkor anyám ellenkezik, hogy "nincs neked semmi bajod".
Szóval ez a kettősség kikészít, így jogos is a féltékenységem, meg nem is. Ha abban nőttem volna fel, vagy most mondaná anyám, hogy "tudom, hogy neked jobban megy ez, mennyi mindent csinálsz, mennyit segítettél mindig, de tudod milyen a tesód, az ő érdemeit is el kell ismerni, mert ő ezt nem tudja máshogy látni" akkor tök oké lenne, így viszont úgy érzem ő sztárolva van, én meg lenézve, és mivel ezt rendkívül látványosan a képembe tolja, legszívesebben jól megverném, hiába tudom, hogy "nem tehet a viselkedéséről".
válasza:Az én mentális problémám, hogy több, mint 30 évig hallgattam, hogy szrt sem érek, szrt sem csinálok, hiába voltak nagyon jó eredményeim, segítettem 100x annyit mindenben, mint a tesóm, körülötte is sok dolgot, rokonokkal is sokat, pénzben is sokat, természetben is 100x többet, mégis azt hallgattam/hallgatom, hogy, "bezzeg a tesóm", vagy, hogy "mindketten szrt sem csinálunk", akkor is, ha én pl megcsináltam valamit szívességből, ő meg nem, az enyém is le van fitymálva. Mellé a tesóm egész életében napi szinten dicsértette magát, pláne előttem teszi a mai napig.
Tudom, hogy nem tehet róla, mindkettőnek nehéz a helyzete(anyámnak sem könnyű), de az enyém is nehéz! Felnőttként már csak nagyon ritkán sokallok be, jót tesz, hogy keveset találkozunk, de olyankor jobban felhúz, mint gyerekkoromban.
Szerintem autista és adhds, és/vagy egy szociopata, mert durva, manipulátor, kihasználós-terrorista, ritkán erőszakos is(régebben nagyon erőszakos volt), de olyan igazi provokátor, kontrollmániás anyám irányába, hogy rossz nézni, megmondja neki az ő lakásában, hogy mit nézhet anyám az én tévémen, "tiszteletlen", ellenkező, ő jobban tudja típus, folyamatosan cseszteti az embert, nem az a tipikus autista, mint a filmekben. A témaberagadása is olyan, hogy egyvalamire nagyon rákattan, és mindig szóbahozza és hiába mondod, hogy nem érdekel téged, szerinte hülye vagy, hogy nem érdekel és megy utána és követeli, hogy hallgasd végig és leszól, ha nem, ha meg szót emelsz folyamatosan emeli fel a hangját és szerinte nem is kiabál és szid, hogyha nem értesz egyet. Akár pénzügyi dolog, akár étkezés, akár sport, akár bármi. Szóval összeférhetetlen, de nem tudom diagnosztizálni, nyilván nem tehetem, nem vagyok orvos, de ovi óta szélsőségesen problémás volt, több suli, sok konfliktus, évismétlések, rossz tanulmányi eredmény, "lustaság", hanyagság, nem érdekli, nem csinálja, rosszul és rondán csinálja, összecsapja, stb. A mai iskolarendszerben már oviban elküldték volna szakszolgálathoz, kiszűrték volna, ehelyett ő volt a rossz gyerek, aki magántanuló lett, anyámnak hála meg a meg nem értett zseni és jó ember.
Nehéz behatárolni, hogy mi a baja, de semmiképp sem a "szegény kis szánnivaló sérült csendes világát sem tudja" típus, akire szemét dolog haragudni, hanem aki igazi görény a filmekben, és nem is tudja magáról, hogy az, szerinte mindenki hülye rajta kívül, és ő ezt nem bírja(az embereket). Átlagos az iqja, nincs különleges képessége, tehát ez az esőember érzése nem valamire fel van, hanem a semmire. Még ha meg tudna jegyezni dolgokat, könnyebben oldana meg dolgokat, jobb lenne matekból, bármiből, szebb lenne, vagy nyelveket tudna, vagy logikai feladatokat, de ez a gondolkodási másság, kivételesség érzés teljesen alap nélküli nála.
Na, csak kipanaszkodtam magam, megoldás úgy sincs rá.
válasza: válasza:Vagy kényelmes,vagy megszakítod velük a kapcsolatot. Meg tudlak érteni,én is ilyen családból jöttem. apa nővére mozgássérült és enyhén szellemi fogyatékos. Nagyanyám agyon ajnározta,így kicsikém úgy kicsikém. A végletekig el volt kényeztetve. Ha kitalált valamit,akkor annak úgy kellett lennie.
Mamám pár éve meghalt, így a felügyelete apámra és ránk hárult. Napi 24 órás felügyeletet igényelt. Nálunk már nem volt több szoba,hogy atvittuk volna és akadálymentesített se volt,így úgy oldottuk meg,hogy valaki mindig ott volt vele mamám házában, nem volt messze,ugyanabban az utcában laktunk. Van a városban egy sérülteknek fenntartott napközi,oda járt napközben,ott figyeltek rájuk,míg dolgoztunk,de 9re lehetett vinni és fél 4kor el kellett hozni,és mivel csak én dolgoztam akkor helyben,így rám maradt ez, egy időben majdnem el is vesztettem a munkámat emiatt,mert nem szerették,hogy napi másfél órát "lógok", amit teljesen meg is tudok érteni. De nagynenemet nem zavarta,hogy majdnem kirúgták miatta,mindig mondta hogy már mindenki elment,miért én megyek utoljára? Folyton ment a cseszegetes. Mivel annyira nem álltunk jól anyagilag,nevelot nem tudtunk felfogadni hozzá,akit kiküldtek hozzá az meg csak napi 1 órát volt ott. Sok szart nyeltem azidő alatt,de amikor betelt a pohár az akkor volt,mikor egy hétvégén otthon voltunk mamám házában nagynenemmel, és ő egész nap gépezett. Én raszoltam,hogy menjen kicsit sétálni,szép az idő,ott az udvar,menjen ki. Bottal tudott menni lassan,de addigra úgy elgyengultek az izmai,mert alig sétált,hiába noszogattam,hogy gyakran volt olyan,nem ért el időben a wcre. Mikor sokadjára mondtam neki,hogy menjen már ki sétálni,ne a gépen szórakozzon egész nap,akkor se ment. Megelégeltem és összevesztünk,hogy én korlátozni akarom még rosszat akarok neki,akkor úgy felhúzott,hogy nem bírtam magammal,közöltem vele hogy el van kényeztetve,nagyanyám kínálata a segget is,de ne várja,hogy majd mindenki más is ugyanezt teszi. Halkan teszem hozzá,ő tudta hogy sérült,felfogta és teljesen ki is használta. Az lett a vége,hogy már sirt,én kimentem takarítani a konyhába. Amikor délután jött át apám,leváltani hogy kicsit ki tudják mozdulni,nagynéném közölte vele,hogy megvettem és kilöktem a székből is. Mikor apám rákérdezett nálam,hogy ebben volt e valami igazság,elmondtam neki ,hogy mi történt igazából. Akkor apám úgy döntött,hogy ennyi volt. Keresünk neki egy otthont. A szomszéd városban van egy otthon hasonló sérülteknek,ott rövid várakozási idő után felvették.van sok hozzá hasonló,akivel el tudja tölteni a napot,egész nap figyelnek rájuk,jó kaják vannak,szóval nem egy szar putriba lett beadva. Kb két hetente járnak hozzá anyámék látogatni. Ott viszont rá lett hagyva a setalgatas,ha nem akar,nem megy. Így annyira elhagyta magát,hogy már pelenkázni kell.
Szóval kérdező. Kitartást. Nem vagy egyedül. Ami a legfontosabb,ha megoldható ,anyuddal tudatosítani kellene,hogy vizsgáltassa ki tesodat,mert ha vele történik valami,tesód nem fogja tudni ellátni magát,nem veszik fel sehova dolgozni. A te nyakába kerül és orvosi papír nélkül meg be sem adhatod sehova.
válasza:Nekem itt inkább Te tűnsz sérültnek, de nagyon erősen.
Nekem is szimpatikusabb a tesód.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!