A legtöbb anyós tényleg nehéz természetű? Biztosan én sem vagyok könnyű természet, de nem tűröm el, hogy kioktassanak és irányítsanak. Mit tegyek másként?

Együttérzésem az anyósodhoz...

Annál is inkább, hogy az enyém viszont tényleg egy tündér, jobb szó nincs rá. Imádjuk egymást, hatalmasakat kártyázunk és jókat beszélgetünk, egy rugóra jár az agyunk. Mivel egy ideje már egyedülálló, egy alkalommal azt is kijelentette, hogy az én egy húsz évvel idősebb klónom kellene neki párként... :D

Persze lehet, bejátszik a dologba az is, hogy csak elég ritkán találkozunk, és nem tudom, mi lenne, ha sokáig élnénk egy fedél alatt, de azt hiszem, túl nagy súrlódások azért akkor se lennének, mivel nem erőszakos típus. Elmondja ugyan, hogy szerinte mit hogy kéne, hogy lenne jó, de ha az ember nem fogadja meg, hát nem fogadja meg, ráhagyja.

Juj, teljesn együttérzek veled. mi is néhány hónapot laktunk anyóséknál, összesen 3-at, amig kiköltöztek a lakásunkból és felujitottuk, de én már a végén azt mondtam, inkább élek a téglarakáson a szétvert lakásban, mint nála a kisbabával. nagymamaságból egy nulla, de inkább minusz egy. mig ottlaktunk rám maradt a főzés, házi munka, minden, pedig ő is otthon volt, mert nem dolgozott. szegény kislányom folyton a kenguruban lógott rajtam, úgy végeztem a dolgom. legjobban az fájt, hogy folyton levette a fűtést 16 fokra, nehogy sok legyen a számla. hiába tekertem feljebb, állandóan lecsavarta. a gyerek úgy jött velem wc-re, hogy overálba öltöztettem. apósom azt mondta, nem dicsérheti a főztömet, mert akkor anyós megharagszik. :-)))) alig vártam, hogy megszabaduljunk onnan. nem utálom, sosem szóltam hozzá tiszteletlenül, sőőőt, sohasem szóltam semmiért, de nagymamaságból és anyósságból nagyonnagyon sok mindent kéne még tanulnia. de ő nem hinném hogy fejlődőképes.Úgy irigylem azokat akiknek jó anyósuk van, az tényleg nagy segítség lehet. arra azért figyelek, hogy a férjemnek finoman ttálaljam a negativ érzéseimet, akármilyen is, az anyja. de az ilyen anyóstól jobb minél előbb távolra kerülni és a legszükségesebbre korlátozni a találkozást.

Bírd ki valahogy azt a kis időt, kitartás!!!

Az én Anyósom is jó fej,simán laknék vele.Laktam is 2,5 évig.Nade az Anyámmal nem laknék,ő is szereti osztani az észt.Amikor a férjemmel összeházasodtunk,szóba sem állt velünk,utálta a párom,mert miatta váltunk el az ő imádott Petikéjével.Két tanuval házasodtunk,mert úgysem jött volna el az esküvőnkre.

De eltelt 2 év,a férjem nem állt össze veszekedni vele a viselkedésén,Anyu látta hogy rendes ember,és kivívta a tiszteletét.Mamár az én férjem 4 közül a kedvenc veje!Össze akar költözni velünk,ami a férjem szerint is jó ötlet.Szerintem meg nem!

Szóval azt akarom példázni neked,hogyha nem hagyod elmérgesedni kettőtök között a viszonyt,akkor van esélyed rá,hogy egyszer kivívod a szeretetét,és nagyon jól kifogtok jönni.Ne add fel,ez a viszony rajtad is múlik!

Hello!

Háát én ahogy vissza olvasgatok.... kinek mi jutott. :)))

Az nagyon örülhet akinek rendes az anyósa!!!

Nálunk a helyzett a következő! Én most babát várok és a párom szüleinél lakunk. Eleinte jó volt, aztán türhető, majd kibírható, most meg már iszonyú!!! Ha meg meg lesz a baba akkor meg szörnyű lesz a szüleivel lakni!

Ugyan rajtunk is sok minden múlik! De rajtuk is!

Állandóan okoskodik, azt hiszi felelőtlen leszek én is meg a párom is a babával, ha én főzők ő más kaját csinál, tőlem elvár mindent, megjegyzéseket tesz, hova minek megyünk el, minek vettük ezt!

Azzal jönn, hogy ő már felnevelt 2 gyereket és ő tudja mit hogyan kell! Már előre beharangozta, hogy ha megszültem ő nem megy dolgozni egyideig. Ilyenek....

Nos, mi is várhatóan majd költözünk vhova, vmikor! Kitudja! Addig meg szívja a vérem! De egyszer tutti beszólók neki! Mivel a kedves párommnak híába mondom a dolgokat, ő szól nekik de kb 1-2 napig tart a változásuk utána visszaállnak a megszokot vérszívvásba.Nem akkarom, hogy összeveszen a hiszen még is csak az anyja!

Ilyenek vannak sajna...

Szia!Biztosan kapsz még sok együttérző választ,ebből is látszik,hogy tényleg nehéz megtalálni a közös hangot anyóssal.:) Vagyis..:( Korábban nevettem az anyósos-csúfolódós vicceken,mióta nekem is van...értem a lényeget!Szerintem két nő (jelen esetben anyós-meny) között mindig is lesz egy kis rivalizálás,egy kis "éneztjobbantudommertidősebbvagyokblablabla..."meg lesznek "jótanácsok"...szóval nem könnyű.Annyi feszültség gyűlt fel bennem,hogy most már tartok attól,hogy csúnyát mondok...de én sem tudom,mit tehetnék,hogyan kezelhetném a dolgokat...!

Már most elhatároztam,ha húsz év múlva kicsi fiam becsajozik,megkérem hogy még mielőtt kinyitnám,tömjék be a szám...:D

Jaj,kitartást mindekinek!

Az én anyósom egy szörnyeteg! Annak örülök, hogy megismertem az igazi énjét. Ugyanis ő a kétszínű típus (a szemébe jópofi, viszont hátulról leszúrjuk)

Ő is mindenbe megpróbál beleszólni, kioktat, lenéz...és még sorolhatnám.

Szerintem a legtööbnél az a baj a "menyükkel", hogy mi mocskos szemét qvák vagyunk, mert elvesszük és meghülyítjük az ő kicsi fiukat.

Én minden Nőnek üzenem SENKI NE DŐLJÖN BE AZ ANYÓSÁNAK, MERT AZ ÖSSZES BÁRÁNYBŐRBE BÚJT FARKAS!

Kedves Kérdező, kitartás, ne hagyd magad, csak Anyukádra hallgass és sok boldogságot a babuhoz :D