Most akkor én érzéketlen vagyok, mert nem hat meg egy olyan családtagom halála, aki csak keserűséget hozott a családjának, rokonságnak?

Nagynéném volt nagyanyám kedvenc gyereke, és ezt a nagynéném mocskosul kihasználta. Anyámnak és a nagybátyámnak, meg úgy az egész rokonságnak folyamatosan odaszúrt, mindenkit egymás ellen ugrasztott.

Amikor nagyanyám meghalt, depresszióba esett, segíteni akartunk, de nem hagyta, akkor is vérig sértette anyámat, folyamatosan megalázta a temetésen is.

Megszakítottunk vele minden kapcsolatot.

Pár hónapja volt nekünk mondva, hogy a nagynéném elkezdett drogozni. 5 napja halt meg, egy 10 éves kislányt (unokatestvéremet) hagyott hátra, aki most anyámék unokatestvéréhez fog kerülni, mert az apja nem akarja vállalni.

Igazából eleinte semmit nem éreztem, most meg egy kicsit örülök neki, hogy meghalt. Sajnálom az unokatestvéremet, mert 10 évesen ez egy hatalmas trauma neki, főleg hogy az apja is bezárja előtte az ajtót, de egyszerűen már most 5 nappal a halála után sokkal jobb minden. Sokakat összehozott az ő halála, és nyugodtabb is a családi légkör.

Mindenki sír-rí, pedig életében nem volt egy jó szava senkihez sem, egy megkeseredett nő volt egész életében, 2 férje is otthagyta ezért, barátai is csak ideig-óráig voltak, utolsó éveiben már nem is nagyon tartotta senkivel a kapcsolatot, bezárkózott a házba, csak szükség esetén ment ki a kislánnyal. Én nem tudom neki elfelejteni azokat, amiket tett.