Hogy mondjam el a nagyon vallásos családtagjaimnak, hogy nem vagyok vallásos?

Sosem voltam vallásos, sosem hittem benne, mindig voltak kérdéseim a biblia és úgy kb az egész vallás-dologgal kapcsolatban, amik szinte mindent megkérdőjeleztek, amikben ők hittek. Ezek a kérdések 95%-a megválaszolatlan maradt, a további 5%-ban meg a "bízz a Mindenható Istenben" szövegen meg pár "mondok valamit, ami jól hangzik a fejemben, mert hallottam valamit valahol, és igazából köze nincs a kérdéshez, csak benyögöm, hogy kussoljál" típusú válaszokon kívül semmi egyebet nem kaptam. Már egészen kicsi koromtól utáltam templomba járni, ezt akkor be tudták annak, hogy kicsi voltam, és nem értem a vallás fontosságát, nem értem a világot.

Most már kamasz vagyok (nem szeretném leírni a koromat, még bőven nem vagyok olyan korba, hogy elköltözhessek), és be akarnak vonni minnél több szolgálatba (eddig csak résztvevőként volt pár tábor, most már segítőként vagyok). Ifjúsági táborok azok jobbak voltak, mert ott volt lehetőség azt csinálni amit szeretek (sportolni, kézműveskedni), de ezek csak délutánig voltak, délután jött a dicsőítés, én a dicsőítő csapatban gitározok, és bár szeretek gitározni, nem szeretek ott gitározni, mert meg van mondva, hogy mit játszak. Plusz a dicsőítés előtt is van imádkozás, van hogy fél óráig is elhúzódik, és rohadt unalmasak, főleg a dicsőítés, az eltart másfél óráig, és ott kell álljak másfél órát egy gitárral a kezemben, kész kínszenvedés. Mondtam a családomnak finoman, hogy engem nem érint meg a vallás, és erre ugyanaz a válaszuk, mint a "nem akarok soha gyereket"re, hogy majd ekkor meg akkor másképp fogom gondolni, meg ha elmegyek ide, meg elmegyek oda, akkor majd megtérek, és fiatal vagyok, hogy mindent átlássak, később hálás leszek nekik, hogy ilyen meg ilyen irányba tereltek.

Szüleimmel nem annyira, de nagynénémmel nagyon jó viszonyom van, csak 7 év van közöttünk, imádom, vele voltam ifi táborba is, kicsiként rengeteget játszottunk együtt. Nem mondom, hogy meggyűlölne, vagy bárki is kitagadna, de az biztos, hogy más szemmel néznének rám, és nem akarom megbontani a családi idillt. Ezeket leszámítva szeretem őket, nagyon összetartó a család anyukám és apukám oldaláról is, csak ez a vallásosság ne lenne benne.