Kellene nekem éreznem bűntudatot, mert ignoráltam a családom?

Elég sok oka van. De egy pár. Mindig nővérem meg bátyám volt a szent velem sose foglalkoztak pedig vágytam rá. Anyám nővéremmel folyton összeveszik vmin aztán mosoly szünet van akár 1 évig is mama kibékíti őket aztán megint happy minden.

Otthon mindig nekem kellett takarïtani mert ha nem volt kész ordibálás volt stb 19 évesen elköltöztem utána még annyit se foglalkoztak velem,mintha én nem is léteznék.

Nővérem meglopott majd száz ezerrel ( külön sztori) erre csak annyit mondott mamám is h jajj nincs miből vissza adni...el se kellett volna vennie.

Aztán csodálkoznak h nem akarok hozzájuk menni, nem beszélgetek velük.

Nővérem a semmiből letiltott egy évig aztán a semmiből vissza oldott és h jajj én tudok e vigyázni a kutyáira... meg se néztem

Azt érzem én valami érzelmileg zsarolható csicskának vagyok tartva.

Az fáj a legjobban, hogy nem tudom mit tehettem ami miatt velem így viselkednek.

Bátyám anyammal lakik , nincs baràtnője. Ha akar megy dolgozni ha nem nem, nem ad bele a rezsibe, ketten szenvednek elvannak csúszva a számlákkal bérleti díjjal de anyám is szrik rá... Kettő fizetésből ellenének de így csak kínlódnak

Mikor én voltam munkanélküli sajnos 2 évig volt egy ezresem és szóltam nekik akkor annyi volt a válasz h nekik sincs... Meg se próbáltak segíteni.

Mikor anyámnak elmondtam h öngyilkos kísérletem volt akkor annyit reagált h hát ő is sok mindenért lehetne. Sose beszéltem vele az érzéseimről így ezt elég nehezemre volt elmondani.