Nagyon elegem van már. Mért van az hogy nem értenek meg?

Azt írod, különböztök a nővéreddel. Elmesélek valamit.

Ismerek olyan családot, ahol az anyuka látszólag(!!!) jobban szereti a 12 éves hugicát, mint a 16 éves idősebb lányát, mert a hugica aranyos, bújós, cserfes; míg az idősebb lány zárkózott, csendes, és az anyuka szerint túl meredek az érdeklődése, a stílusa. Csak arról van szó, hogy a kislánynak más a kommunikatív stílusa, mint a nagynak, "könnyebben kezelhető", de az anyuka attól a másik lányát is ugyanúgy szereti, próbálja megérteni, elfogadni -pl. nem tetszik neki a lány által hallgatott zene, stílus, mégis vesz neki olyan ruhákat, stb. persze ez nem elég szeretetkinyilvánítás de mégis valami- de ő maga sem tudja, hogyan közeledjen hozzá (!!!) a szavak szintjén, és ezt próbálja poénkodással elfedni!!!!

Én próbáltam a lányt meggyőzni, hogy neki is "segítenie" kéne az anyukájának, hogy megtalálja a hozzá vezető utat a szavak szintjén is. Talán Neked is ezt kellene megpróbálni. Őszintén mondd el neki, konkrét példákkal (!), hogy - bár sejted, hogy nem akart megbántani! (jól jön ha ezt füllented)- a poénkodás mennyire zavar és bosszú helyett szépen nyugodtan kérd meg, hogy ne meséljen többet ilyet. És mondd el neki egy problémádat, biztos örülni fog, hogy hozzá fordultál!

Ja, és ne riasszon el, ha először nem megfelelően reagál, hanem megint poénkodik stb., mert ez előfordulhat!!!!

Szia,

en nagyon megertem a problemadat, az en noverem 7 evvel idosebb...gondolhatod!!!!! :)

Amikor fiatalabbak voltunk, nagyon rossz volt, hogy o meg anyukam allandoan pusmogtak valamirol, en meg le lettem csititva, mert en ugy sem ertek ehhez vagy hogy en meg kicsi vagyok.Ez sokaig igy ment, persze anyukam engem is ugyanugy szeretett, de sok dolog miatt velem nem tudott annyit beszelgetni- peldaul en eleg vad,fius kislany voltam, ok meg tesommal allandoan a fozesrol,pletykakrol,csaladtervezesrol,pasikrol,shoppingolasrol beszelgettek, amibe ugyebar en nem nagyon tudtam beleszolni mert fogalmam sem volt ezekrol.

Aztan egyszer nagyon besertodtem es hetekig csak egy-ket szot szoltam hozzajuk (ez nem tanacs!!!).Aztan elkezdtek aggodni, hogy mi van, azutan pedig felvilagositottam oket, hogy total kikozositve erzem magam.Aztan anyukam mar velem is megprobalt kommunikalni, pedig igy utolag nem lehetett konnyu dolga beismerem, mert nehezen talaltunk kozos temat.De aztan megtudta mi a hip-hop,mi a kosarlabda, egy csomot olvasott a sportokrol amiket csinaltam, es vegul mi is sokat beszelgettunk.De ehhez midketten kelletek!!!!

Tudom nehez elhinnni, de neki se konnyu elfogadni, hogy a gyermekei felnonek (sokan ezert ismetelgetik az ovis sztorikat!) meg hogy neha a gyerekrol kiderul hogy tobbet tud a vilagrol mint ok (pl. apam) meg hasonlok.Szoval neveld oket turelemmel es szeretettel..!!!! :) :) :)

Ma mar mindketten felnottek vagyunk en 22, tesom 29, neki mar van harom gyereke en meg kulfoldon elek.

Anyam mostmar lassan velem beszel tobbet, es tesom kezd feltekenykedni, mert tesom minden idejet meg energiajat a gyerekek toltik ki ezert anyukam tobbszor beszel velem.De attol meg mindkettonket ugyanugy szeret <3 :) :) :)

Ha felnottesen es nagyon a szemebe nezosen beszelsz vele/veluk akkor szerintem rajonnek, hogy ez igy nem palya !!!!

Sok sikert, es ne keseredj el, en biztos vagyok benne hogy nem direkt csinaljak csak hogy teged bosszantsanak!!!!