Vajon ez igaz? Igaz az hogy a családi agresszió ki hat a gyerek viselkedesere?

"sűrűn féltem hazajonni a suliból"

Ez mikor volt?

Nekünk 1-2-kor végződött általánosban az iskola.

Otthon voltak nap közben a szüleid?

A gyerek azt tanulja meg, hogy semmilyen problémát ne gondoljon végig higgadtan, hanem üvöltözzön-ordítozzon-csapkodjon-hisztizzen-vitázzon...

Ezért káros a minta.

Valamint a szorongás miatt, amit a vita-veszekedés miatt át kellett élnie.

#6 A kis gyerekek, pár évesek a legveszélyeztetettebbek ilyen szempontból.

Munkatársam mutogatta, hogy a gyerek, még beszélni nem tudott, de olyan pontossággal imitálta az apját, mintha ő lenne kicsiben. Volt egy játék telefonja meg játék motorja, és mindig azzal "beszélt" pedig még beszélni sem tudott és mindig ahogy beszélt felült a kis motorjára és elmotorozott.

Apjától ugye mindig ezt látja, hogy hívják, beszél, beszél, aztán még fülén a telefon, de már megy is.

#14 Nálam is sokkal inkább zárkózottság, konfliktus kerülés van.

Felnőttként is érzem, hogy sokszor egyszerűen kerülöm a konfliktust, mindig megalkuvásra törekszem ösztönből, még akkor is, ha tudom hogy nekem van igazam.

Munkatársaim viselkedtek meg beszéltek velem úgy, hogy mások, kívülállók kérdezték meg, hogy ezt miért engedem, miért hagyom.

Sajnos nekem már általános iskolától kezdve is ez volt, nem csak a szülők, hanem az iskolatársak miatt is, hogy bármennyire próbálok visszatámadni vagy fellépni annál nagyobb a megaláztatás, így jobb "túlesni" rajta.

Apám alkoholista volt, mindig az volt, hogy ne beszéljek neki vissza, ne ingereljem, hagyjam rá. Anyám volt, hogy engem hülyézett le, mert hát ő mondta, hogy minek pofázok vissza apámnak. Hamar belém nevelték, hogy "hol a helyem".

Komolyabb dolgokhoz, fizikai és lelki bántalmazáshoz is annyi volt a reakció, hogy a rendőrség úgysem tesz semmit, amíg vér nem folyik nem lesz semmi.

Persze fordítva apám bármikor felléptem ellene azzal jött, hogy feljelent, rám hívja a rendőrséget. Rohadt egy gyerekkorom volt és azóta is iszom ennek a levét bármennyire is sokat változtam.

Igen, a családi minták meglehetősen nagy hatással vannak az ember személyiség fejlődésére és a különféle helyzetekben alkalmazott probléma megoldási sémáikra. Ha valaki azt látja otthon, hogy mindenre az ordibálás, idegeskedés, erőszak a megoldás, könnyen átveszi őket, ha pedig sikeresen is alkalmazza, sosem vagy kevesebb falba ütközik vele, mint más, békésebb megoldásokkal, akkor az rögzül benne, hogy ez működőképes, így próbálja kezelni a legtöbb helyzetet.

Viszont szerencsére nem csak ez az egyetlen minta, amiből építkezik az ember, ideális esetben sok féle egyéb hatás is éri és más megoldásokat is elsajátít. A családból hozott (vagy bármilyen) negatív mintákat felül lehet írni. A rossz szokásokról le lehet szokni, jobb szokásokat lehet felvenni helyettük. Nem könnyű, nagy tudatosságot és komoly munkát igényel, de aki nagyon akarja, az komoly fejlődést érhet el. Sajnos nagyon sokan fel sem ismerik, hogy gondjuk van, vagy mi az, így meg sem próbálnak javítani rajta. Anélkül meg nem nagyon megy, hogy valaki saját maga is akarná.

Sikerülhet pszichológus nélkül is, de egy jó szakember segítségével hatékonyabban tudsz dolgozni rajta, mint egyedül, vagy csupán hozzá nem értő barátok segítségével. A pszichológusok nem véletlenül tanulják évekig, hogyan működnek ezek a dolgok és milyen módszerekkel lehet rajtuk javítani. Sajnos minden ember más, mindenkinek más hangnem, módszer jön be jobban. Ezért sajnos még egy nagyon jó pszichológus sem feltétlenül ugyanolyan eredményes minden embernél és sajnos a pszichológusok sem mind egyformán felkészültek. Szóval előfordulhat, hogy elsőre nem olyat találsz, akivel eredményesen tudtok dolgozni, akkor másikat kell keresni.

Ne törődj bele, hogy ez van! Dolgozz rajta és tapasztalni fogod a javulást!

Sok sikert!