Mit kéne tennem? Van ebből egyáltalán menekvés?

Jelenleg a nagymamámmal élek. Amit róla tudni kell hogy van egy fia, és egy lánya (anyukám). Nos mamám mindig a fiának, anyum bátyjának kedvezett és emiatt mai napig konfliktusok vannak, még most felnőtt korukban is.

Anyám talált magának párt és elköltözött hozzá öcsémmel együtt. Én nem mentem velük. Egyrészt azért mert nem akartam hogy a mama maga maradjon, másrészt meg azért mert nem igazán jöttem ki nevelőapummal.

Ez az állapot most már 3 éve áll fennt. Az első 2 év jól ment, de mostanra már rájöttem hogy nagymamám úgy nevelt engem hogy gyakorlatilag átmosta az agyam és igyekezett anyám ellen nevelni. Ezt most már beismerem magamnak és nem is hagyom hogy tovább tegye, rájöttem hogy nagybátyám se egy szent ember (sőt...) és ezt sokszor szóvá teszem neki ha szóba kerül. Emiatt én is kiestem a kosárból és nagyon lekezelően és toxikusan tud bánni velem nagyanyam. Emellett pedig csúnya ilyet mondani, de azt veszem észre hogy ahogy idősödik úgy megy el az esze. Pl. random rájön a pukkadás es hetekig nem szól hozzám, vagy a másik mániája a főzés lett, amivel több ezer forint mennyiségű élelmiszert pazarol el naponta.

Szívem szerint összeszedném a cuccaim es menekülnék, na de hova??

Elmehetnék anyámékhoz, de ott se állnak jól a dolgok. Anyum rendszeresen utal arra hogy elakar válni nevelőapumtól (teljesen más konfliktusok miatt, tehát ahhoz nincs köze mamámnak). Ők úgy laknak hogy 2 ház van egymás mellett, anyám háza és nevelőapumé. Na de most ha elválnak, hogy néz már az ki hogy attól még szomszédok maradunk vele? Pláne hogy elég csúnyán veszekednek. Úgyérzem hogyha anyámékhoz mennék akkor csak csöbörből vödörbe mennék.

Viszont van egy másik házunk is. Azt jelenleg anyám albérletbe adta, es teljesen a szomszédos városba van. Gondoltam arra hogy megkérjem e anyámat hogy hagy mehessek oda.

De még bennem van az a erkölcsi kérdés is hogy helyesen cselekszek e ha otthagyok a 80 éves nagymamám a város nem túl jó térségében. Bármi történne vele soha nem tudnám megbocsájtani. De egyszerűen nem bírom tovább ezt az állapotot se.

Na és akkor a család egyes részei még nagy eséllyel meg is köveznének ha én ott hagynám, pláne hogy lehet mamám is elkezdené nyomni a ,,csalódtam benned" szöveget. És sajnos ha mama mond valamit az úgy van. Egydül anyám és mi, a fiai vagyunk a család feketebárányai, az úgynevezett kudarcok.

Arra is gondoltam már hogy kitalálok valami ürügyet hogy miért költözök el, de őszintén mivel magyarázhatnám? Azt meg hogy összevesszek mindenkivel is semmiértelmét nem látom, úgyse nekem adnak igazat és úgyse értik meg az én álláspontomat anyámon és öcsémen kívül.

Tovább nehezíti a dolgot hogy jelenleg munkanélküli lettem. Gőzerővel keresek alkalmi állást, de nem jártam még sikerrel. Szeptemberben pedig indul a képzésem ahol majd szerzek szakmat (jelenleg sajnos csak érettségim van, szóval max gyári munka jöhet szóba).

Sajnos már volt egyfajta mentális összeomlásom, ha lehet így fogalmaznom és pszichológusnál kötöttem ki. Jelenleg jobban vagyok és széplassan megjöttek a tervek a jövőmet illetően, de ez időigényes és rengeteg tanulás, ami természetes.

De félek hogy emiatt még vagy 5 évig is akár benneragadok abba a helyzetbe amiben most élek.

Szerintetek van ebből kiút? Ti mit tennétek? Várjak évekig hogy elérjem a saját életem, vagy igyekezzek minél hamarabb lelépni és kiszakadni a családi környezetből?

Köszönöm ha elolvastad és elnézést ha összefolynak a mondataim és nem fogalmaztam túl érthetően.