Könyörögjek anyukámnak?

A helyzet az, hogy a nagynénémmel lakok. Édesapám és anyám elváltak, anyámat sosem látom, csak 5 évente dugja ide a képét. Apám eljön hetente - de csak azért, hogy összenézzenek nagynénémmel, röhögni a gyengéimen. Régebben sosem volt semmi önbizalmam (ami most sincs sok), mindent feladtam, egyszóval szánalmasan viselkedtem. :/ rájöttem, hogy azért, mert anyai példa nincs előttem. tudom, hogy anyám szeret, csak éppen nevelni nincs kedve. gyakran esek le a földre a sarokba sírni, ilyenkor hangosan kiabálok és sírok anyámért, annyira hiányzik. úgy szeretném valakinek azt mondani, hogy "szia anya", vagy hogy "milyen napod volt, anya?". arra gondolok sokszor, hogy valahogy felkeresem, és könyörgök neki, hogy hadd legyek vele. kicsit úgy érzem, hogy ez nagyon megalázó, hogy én kell könyörögjek neki, de én erre is képes lennék. éjjelente annyi mondat fogalmazódik meg hozzá. ha persze vele élnék, a családom savazna örökké, hogy egy hálátlan dög vagyok, ők neveltek, én meg az után a "k*rva" (így nevezik) után epekedek folyton, hát akkor menjek csak vele... valahol igazuk is van, de néhány éve már érzem, hogy meghalok nélküle. mit tegyek? nagyon kell, hogy itt legyen, mindig ő jár a fejemben, úgy hiányzik hosszú ideje, mint még soha.:(

16/L