A testvérem irigy, ez már a kapcsolatunkat is tönkreteszi? Beszélnétek vele a helyemben erről komolyabban?

Nincs rendben az élete, sikertelen, egyik kudarc éri a másik után. Elhiszem, hogy nehéz, de attól nem jobb, ha mindenkit, még a saját családtagjait is bántja.

A régi, általános iskolás kora óta mellette lévő barátnőivel sem tartja már a kapcsolatot, szóval nem csak én érzem, hogy baj van vele. Pedig tizenévig elválaszthatatlanok voltak... De ahogy valakinek jobban megy, sikeresebb, mint ő, elkezd ellene fordulni, kibeszélni, rosszindulatúnak lenni vele.

Pl. az egyik barátnője az USA-ba kapott ösztöndíjat, ami szerintem nem kis dolog. A testvérem meg olyanokat mond, hogy oda bárki mehet igazából, pénz kérdése az egész, meg hogy úgysem csinál ő ott semmit, csak "olvasgat" (Phd-hoz azért az olvasgatás szerintem elég kevés...). A másik barátnőjével együtt kezdték az egyetemet anno, neki már megvan a diplomája, férjhez ment, beköltöztem a családi házukba. Tesóm annyit mond erre, hogy ő is végezhetett volna már, ha élettelen stréber lenne (8. éve járja az 5 éves képzést), meg ha annyira családi házat akarna magának, ő is kerítene egy öreg pasit (33 az "öreg" neki).

De mindenkivel kapcsolatban ilyen, ha a szomszéd vesz új autót, azt fújja napokig, hogy minek kellett neki ekkora, minek vette, mennyit fogyaszt ez, honnan volt "ennek" ennyi pénze erre? Ha valakin valami drágább holmit lát, azt elemezgeti, eredeti-e, megnézi, mennyibe került és utána kérdezgeti tőlem, hogy XY az hol dolgozik, hogy 800 ezres outfitekben járkál?

Most velem megy ugyanez, minden megmozdulásomkor.

Barátomtól kaptam egy autót nemrég, reakció: na, valamiért csak megéri elviselni ezt a pasit. Kerek szülinapom lesz, tervben van rá egy nagyobb volumenű utazás, emiatt szüleimmel és vele hamarabb ünnepelnék. Na, nem, neki az nem jó, ő nem fog akkor ráérni. Kérdeztem, hogy miért nem? Válasz: moziba megy, meg hogy ő amúgy sem kíváncsi az én fényezésemre egész este, meg hogy hallgassa, én mennyivel előrébb tartok az életben, mint ő.

Régen nagyon jóban voltunk, de mióta ennyire nehezen megy neki az egyetem, szülőkről való leválás (pl. különköltözés, saját pénz megkeresése), azóta borzalmas. Mindenbe beleköt, rosszindulatú és sokszor már úgy vagyok vele, meg sem osztom vele, ha valami jó dolog történik velem, sikerélményem van, mert úgyis csak leszólja.

Eddig javarészt elengedtem a fülem mellett, viszont komolyan fontolgatom, hogy vagy próbálok észérvekkel hatni rá, vagy kiosztom, hogy vegye már észre magát. Senkivel nincs már jóban, neki mindenki gyökér, sz_r, mindenkit leszól, de pl. azt nem látja, hogy a régi baráti társasága is ugyanúgy működik, csak éppen nélküle.