Mit csináljak, hogy a családom ne istenítse a (volt) bántalmazó páromat?

Már szakítottunk, de nem volt egyszerű meghozzam ezt a döntést, még úgy sem, hogy a racionális felem pontosan tudta, hogy mennyire beteg és diszfunkcionális a kapcsolatunk. Teljesen alárendelt fél voltam, sokszor vett semmibe, ezt hangoztatta is nekem. Ment a szokásos lelki terror, hogy nélküle semmi lennék, mihez kezdenék akkor, ha ő nem lenne, sosem találnék még egy olyan férfit, mint ő... Aztán kétszer meg is ütött, "csak" pofon vágott, de nekem az is elég volt. Az elsőnél még tudott rám hatni, ment az ígérgetés, hogy eljár terápiára, dolgozni fog magán, hozzám is máshogy áll majd és ott még hittem neki. A másodiknál nem, az volt az utolsó csepp. Ez volt két hónapja.

A szüleim, nagyszüleim azóta "gyászolják", mert hogy milyen jó ember volt, össze kellett volna tennem a két kezemet, hogy egy ilyet találtam. Régen is ilyenek voltak, hogy anyukám felhívott, mi a kedvenc itala a páromnak, mert hogy ő csináltat neki egy ajándékcsomagot, amiért engem elvisel. Vagy ha hazajöttem, és ő is elkísért, ment neki a nyalizás ezerrel, utána én napokig hallgattam telefonon, hogy hát soha ne hagyjam el őt, ez a férfi maga a tökély, nagyon becsüljem meg!!

Elmondtam, hogy szakítottunk, akkor azt hallgattam fél napig, hogy mennyire megbánom én ezt, azonnal hívjam fel és kérjek tőle bocsánatot, hát mit tudott ő tenni, hogy én szakítottam vele... Elmondtam anyának, hogy 2,5 év után ezt meglépni nem volt könnyű, jó okom volt rá és örülnék, ha tiszteletben tartanák a döntésemet. Akkor kicsit leállt ezzel, de most pl. hazajöttem 10 napra, minden nap előkerül a téma. Hogy még nem békültünk ki? Mikor enyhülök már meg? Jaj szegény Dani, biztos nagyon egyedül van, majd ha megyek vissza, pakolnak neki sütit, legalább azt tegyem meg, hogy elviszem hozzá. Elmentem nagyszüleimhez is, 3 hónapja nem láttak, első kérdésük, Danikát nem hoztam? Hát még mindig nem békültünk ki?

Legszívesebben már kiabálnék velük, hogy ugyan, fejezzék már be és szálljanak le a szerelmi életemről, mert nem ők éltek benne, nem ők voltak egy erősen nárcisztikus férfi mellett közel 3 évig. Anyának néha elmeséltem pár dolgot, ő csak legyintett rájuk mindig, hogy "jaj hát ezek nem problémák", meg "biztos nem úgy értette ő", és nem őt akarom hibáztatni, de sokáig ez is visszatartott, hogy a saját anyám is hülyének nézett és azt sulykolta, hogy én vagyok az, aki rosszul viselkedik úgymond a kapcsolatban.

Kicsit már ott tartok, hogy nem is várom meg a jövő hetet, hazamegyek már innen, a szüleimtől holnap.