Miért akkora probléma ez? Semmi rosszat nem látok az életemben, az unokatesóm mégis folyton "beszól". Meg lehet ezt oldani harag nélkül?

Az egyik unokatesóm, akivel nagyon jóban voltunk, érdekes megjegyzéseket tesz az életünkre. 19 éves voltam (a férjem 25) amikor az első gyermekünk megszületett, addigra már biztos munkahelyünk volt, saját házunk. 2 évvel később megszületett a második gyermekünk. A beszélgetéseket többnyire mindíg olyan irányba viszi el, aminek a lényege, hogy el kapkodtuk az életünket, hogy megfogjuk ezt bánni stb. Meg milyen ciki már a 2 év korkülönbség, mert olvasta, hogy 4-6 év a normális korkülönbség testvérek között. Imádja a gyerekeimet, de valamiért mindig az életünket szapulja.

Felhozza, hogy nem végeztem egyetemet, ami engem nem izgat, nem érzem, hogy bármit is feladtam volna. Tudtuk, hogy mire vállalkozunk, és a sok fárasztó dolog melett nagyon boldogok vagyunk. Nem vagyunk gazdagok, de nem szenvedünk hiányt semmiben. Többször kértem, hogy hagyjuk ezt a témát, mert kezd fájó lenni ez a le bamáló stílus, de néhány nap után megint felhozza az Ő elképzeléseit.

Ennek tényleg az egymástól való elhidegülés lesz a vége?