Hogy lehet "kirepülni"? Semmi esélyét nem látom hogy valah menni fog.

Ha ennyire erős a kötődés, akkor úgy költözz Pestre, hogy anyud is viszed a közelbe. Pest környéki falukban, kisvárosokban (Monor, Gomba, Csévharaszt) lehet kapni olcsón házat.

Én először egy szobát béreltem, aztán mikor jobb lett a fizetésem, akkor egész lakást, majd miután megismertem a párom elkezdtünk építkezni közösen és most itt élünk. Mindezt 8 év alatt, szóval nem reménytelen.

Mivel kérted, elmondom az én véleményemet, amit persze nem kötelező megfogadnod.

Én 26 éves nő vagyok és majdnem hogy ugyanebben a helyzetben voltam, ráadásul ugyanígy 20 éves korom körül. Talán 1 évvel később, de ez lényegtelen. Mi Szegeden laktunk, viszont a barátom Pesten és természetesen nekem is az volt minden vágyam, hogy majd felköltözzek én is. Egyetemre jártam, Szegeden, de igazából csak azért, mert tudtam, hogy anyukám elvárja és ettől lesz majd büszke rám. De egy idő után elegem lett, hogy felnőtt emberként másnak kell, hogy megfeleljek és a saját elképzeléseimet kezdtem el lassanként valósítgatni. Pl, elvégeztem egy olyan tanfolyamot, amit mindig is szerettem volna, ezzel el tudtam helyezkedni Pesten. Azon nyomban fel is költöztem, dolgozni kezdtem és a sulit levelezőn folytattam. Mondanom sem kell, hogy rengeteg konfliktus volt eleinte ebből. De még a mostani fejemmel is azt mondom, hogy abszolút megérte, nem bántam meg, hisz így az lehetek, aki tényleg lenni akarok. Én azt ajánlom neked, hogy ha valóban konkrét céljaid vannak, amiket mindenképp meg szeretnél valósítani és ehhez tényleg az kell, hogy felköltözz Pestre, ne félj meglépni ezt a dolgot. Anyukádat is megértem, hiszen egyik szülő sem viseli jól, amikor kirepül a gyermeke. De ha nézi a te szempontodat is, akkor be fogja látni, hogy ez a te életed, és már nem vagy gyerek, felnőttél... És még adnék egy fontos tanácsot, ha elfogadod. Soha ne add fel az elképzeléseidet, én is ilyen voltam és megéri, most sem bánom! A másik pedig, hogy szinten tapasztalatból mondom, nagy város és nagy város között is rengeteg a különbség, Pesten (lehet, hogy először nem álmaid munkakörébe) de csak az nem tud elhelyezkedni, aki nem akar.

Sok sikert!

Hát, anyukádnak nagyon nehéz lesz, de előbb-utóbb el fog jönni az idő, amikor "kirepülsz"! (gondolom rajtad kívül nincs senkije) Ez így normális, el kell fogadni. Én anyukám is sírt sokat, de mára elfogadta! A nagyimtól még szemrehányásokat is kaptam sokáig! De Ő is túlélte, hogy elköltöztem!

Viszont még fiatal vagy, diplomázz le, még utána is bőven ráérsz "kirepülni"! Az élet meg úgyis meg fogja oldani, hogy hogyan tudsz esetleg Pestre költözni! Találsz egy jó melót, kiveszel egy kis lakást, és éldegélsz!

Engem is foglalkoztattak ilyen dolgok, de megoldódott!

Egyébként sokszor szívesen visszatekerném az időt, hogy otthon legyek anyuval, mert ott semmi gondom nem volt, csak dolgoztam, és buliztam! Most bezzeg, csekkeket fizetek, főzök, vásárolok.. stb

Maradj még otthon!

Üdv