Más is szereti, ha idős családtagok a múltról mesélnek?

Mindig megragadtam az alkalmat az ilyenekre nem csak rokonok esetében. Kb olyan, mintha egy másik világba teleportálnék olyankor. Emellett nagyon tudja árnyalni az ilyesmi az ember szemléletét a régi és a jelenkori történésekről, folyamatokról is.

31f

Én soha nem voltam oda a történelemért, de a néprajzért igen, bár ez talán nem függ össze a témával.

Mikor 2-3 éves koromban ebéd után nem akartam elaludni, csak nyűgösködtem, akkor szüleim elvittek a dédnagyapámhoz, aki néha mesét mondott, de leggyakrabban azt, hogy mik történtek vele az I. világháborúban. És ezen aludtam el...

De még ma is érdekel minden ilyen visszaemlékezés, hogy hogy mentek régen a dolgok. Szerintem ezzel az emberek többsége így van. Legfeljebb az nem mindegy, hogy milyen módon adja elő a mesélő.

47 éves vagyok,és inkább már felnőtt koromban(értsd kb 15-20 éve) szerettem nagyon hallgatni,a keresztanyámat, meg a nagymamámat,mert addigra már a másik nagyim meg a nagypapáim meghaltak.És igen, nagyon szeretném visszatekerni az idő,csak ezért,mert sokkal jobban értékelném amit mesélnek, és a többiektől is rengeteg mindent kérdeznék.

A nagyim 93 éves,demenciás,ágyban fekvő,már haldoklik,ő az utolsó nagyszülőm.Valahogy azt érzem, hogy pár éve bezáródott az a múlt, az a visszatekintési lehetőség,az a kapu a múltba,azzal,hogy mindenki elment,a mamám meg már beszélni sem tud,meg sem ismer.Átlag emberek voltak, átlag élettel,senki sem fogja már mesélni a történetüket,senki sem fog emlékezni az életükre,érzéseikre.Rémisztő.

#babyboom nagyon szépen írtad le, szinte Bohumil Hrabal sorai jutottak eszembe a Sörgyári capriccio bevezetőjéből, amivel édesanyjáról emlékezik:

“… s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. …ez … tette lehetővé, hogy … a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.”