Elmenjek anyukám nélkül a mamám temetésére? Mit tennétek?

Múlt héten hunyt el a dédim, már 92 éves volt, úgyhogy erre számítani lehetett.

Az utolsó évét otthonban töltötte, ahová csak anyukám és én jártunk ki, néha a fia (papám). Azt tudni kell, hogy anyukám nem volt a rokona, a dédi apukám felől rokon, szüleim pedig elváltak. De ettől függetlenül anyukámmal tartotta a kapcsolatot, anya intézte neki pl. az orvosi vizsgálatokat, ebédhordást, az otthonba is ő intézte el a bekerülését, ott is ő látogatta, meg én. Mikor elhunyt, akkor is anyukámnak szóltak, az ápolók is mondták, hogy azt várta meg, hogy anyukám délután menjen, beszéljenek és utána fél órával hunyt el.

Tegnap hívta anyukám a Papámat, hogy hogy van, mit intézett a temetéssel kapcsolatban. Mamám hallotta, hogy beszélnek telefonon és elkezdett artikulátlanul ordítani, hogy mi az, hogy megint telefonon beszélnek, soha többet fel ne merje Papát hívni, ő nem tartozik már a családhoz, "ennek" a halála után már semmi dolguk egymással és "még jó, hogy meghallotta, hogy beszélnek". És hogy anya a temetésre oda ne merjen menni, mert biztos kitépi minden szál haját és szétveri. Úgy, hogy a mamámnak a dédimmel sosem volt jó a kapcsolata, 20 éve nem is találkozott vele, az otthonban egyszer nem volt és bármikor szóba került, csak szidta.

Süt belőle a primitívség és az ostobaság, valamint az a baja, hogy tavaly, mikor a dédi beköltözött az otthonba, előtte ő mondta, hogy a házát, nekem szánja, nem akarja, hogy apám, vagy a nagybátyám tegyék rá a kezüket (egyiknek sincs saját otthona, a ház és a telek árából pedig mind a kettejüknek megoldódott volna ez a probléma).

Papám, mint aki örökölte volna, ebbe beleegyezett, mert ő is látta, hogy a családban a dédi senkit nem érdekel, csak az, hogy mit hogyan lehet pénzé tenni, minél hamarabb. Tehát amit ő örökölt volna a dédim után, az enyém lett. Mamám pedig ezen vérig lett sértődve az apámékkal együtt, mert hogy én őket kisemmiztem, ennek a két ingatlannak ők voltak a jogos örökösei, nem én és hogy ezt anyám már évek óta tervezgette, ezért volt ő olyan jóban "azzal a vénasszonnyal". Magyaráztam, hogy nem volt egyikőjük sem örökös, az egyetlen örökös a Papám lett volna, de amíg a dédim élt, addig nem is beszélhetünk örökségről, ő ragaszkodott ehhez, nem mi.

Azóta fenyegettek már perrel, majd próbáltak egyezkedni is, de rövidúton lezártam ezt, nem is beszéltem velük már lassan egy éve. Aztán elhunyt a dédi most, újra előjött Mamámból az állat, és tényleg kritikán aluli színvonalon ordítozott a telefonba anyával. Ő mondta nekem, hogy biztos nem megy el ezek után a temetésre, nem hiányzik neki a cirkusz, majd a temetés után kimegy a sírhoz. Kérdeztem tőle, hogy én menjek-e, mondta, hogy döntsem el, nem fogja azt mondani, hogy ne... Bár ezek után jól esne neki, ha nem mennék oda jópofizni, vegye már észre magát nagyanyám is. Papámtól is kérdeztem, mi volt ez, ő annyit mondott, hogy nem érti ezt, miért most kell így viselkedni és ne idegesítsem magam ezen, anya is nyugodjon meg, majd túlleszünk ezen is valahogy.

Rosszul érzem magam nagyon, hogy olyanok fognak állni a koporsó körül, akikkel évtizedek óta nem is beszélt, akik nem szerették és konkrétan a halálát várták. De közben tényleg undorító, ahogy velem és anyával is viselkedtek, olyan döntés miatt, amit a dédim magától hozott és nem fél perc alatt, hanem már hónapokkal előtte mondogatta, hogy ha ő abból a házból elmegy, nem akarja, hogy a rokonság tegye rá a kezét.

A helyemben mit tennétek?