Hogyan értessem meg a tizenéves gyerekeimmel az anyagi helyzetünk drasztikus romlását?

Ülj le velük egy papírral, a bevételekkel és a kiadásokkal. Számoljatok együtt: ha van ennyi forintom, ki kell fizetni belőle ennyit meg ennyit a számlákra, kajára, megélhetési dolgokra, akkor marad ennyi forint a hónapra. Ezt osszátok el azzal, ahányan vagytok. Így lesz mindenkinek egy "személyi kerete", amiből kérhet, ha kell valami. De ha ez a keret csak mondjuk 3000 Ft, akkor ő is belátja, hogy nem vehetsz belőle húszezres cipőt.

Ezt nem tudod megúszni legkevesebb konfliktussal, a legjobb, amit tehetsz, az az, hogy szembesíted őket a tényekkel. Ez egyszer kicsit sokkos, de utána mindenkinek jobb lesz, ők se fognak úgy követelőzni, de nem azért, mert anya azt mondta, hogy nem szabad, hanem mert tudják, hogy nincs pénz és kész.

Az még nem derült ki, hogy hány évesek a gyerekek. Szerintem az is fontos lenne.

Előttem írta vki, hogy olyan szakra járok, ahol nem lehet... még azt kérdezném, melyik is ilyen, ami mellé sehogy sem fér be munka. Mert ugye ha tényleg sehogy, akkor valószínűleg van ösztöndíj.