Mi fér bele az ex asszonnyal való kapcsolattartásba, ha van közös gyerek, annak tudatában, hogy új életet kezdtem, melyben szintén már ott egy kisgyermek?

Szerintem csak annyi, amennyi a gyerekkel kapcsolatos. Megbeszélni a gyerekkel kapcsolatos dolgokat telefonon is lehet. Személyes találkozás láthatáskor elkerülhetetlen, de nem kell többnek lennie pár percnél.

Bár ez sokmindentől függ, pl hogy milyen viszony van az anya és az apa között. Lehet h barátságban váltal el, és akkor több dolog is belefér. Ezt mindenki maga tudja sztem..

Azért ezt nyíltan átbeszélhetnéd a mostani pároddal. Mert minek a túlzott óvatosság, ha történetesen ő egy engedékeny nő. Viszont nagyon kockáztatni sem kellene, ha megbeszéled mit tűr el, elkerülheted a felesleges veszekedést.

Bár a kérdésedből ítélve lehet, hogy még beszélgetni sem akartok a volt kapcsolatodról. Én is így voltam eleinte a férjemmel. Féltem, hogy ha csak megemlítem a régi nője nevét, azzal zavart okozok a kapcsolatunkban. De ez idővel elmúlt. Most már nem zavar, ha a volt nőjével társalog, üzletet köt, illetve annak gyermekével tölt egy kis időt. (Szerencsére nem közös, csak nagyon megszerették egymást annak idején.)

Szerintem annyi, hogy e-mailben (ami nem titkos) egyezteted a mikor hozom-viszem kérdést és az adott időpontban az asszony kiadja az ajtón a gyereket. Adott időpontban becsöngetsz és étveszi a gyereket.

A tudnivalókat a gyerekről le tudja irni az asszony, e-mailben, ha a gyerek még kicsi. Ha nagyobb, akkor már erre sincs szükség, el tudja mondani a gyerek.

Nekem, ha nem lenne új párom, akkor is sak ennyit tennék. Leirnáma tudnivalókat és kiadnám az ajtón a gyereket a cuccával egyetemben.

én nem nem tidom

De megköszönném ha felpontosznél, meg a többiek is

köszi

Én személy szerint baromi dühös lennék, ha az exem, akivel van egy közös gyerekünk csak és kizárólag a vele kapcsolatos ügyekben lenne hajlandó velem tárgyalni... nem kérdezné meg hogy vagyok, nem kaptnék két puszit vagy egy ölelést ha találkozunk?! Bocs, de én nevelem a közös gyermekünket, többet érdemlek annál, minthogy kiadhassam az ajtón.

Van neki egy még korábbi párja is, ahol szintén van egy közös gyermek. Soha nem gondolnék semmi negatívat akkor, ha ők ketten beszélnek. Nekem az, hogy vele beszél mindig is olyan, mintha a gyerekével beszélne. Teljesen természetes és normális. A gyerekeknek is akkor egészségesebb ez a kapcsolat, ha jó viszonyban vannak a szülők (ha már nem élnek együtt).

Amennyiben az új kapcsolatban minden rendben van, nem hiszem, hogy ebből probléma lehet... ha probléma van, akkor ott eleve nincs rendben valami, akkor pedig (bocs), de ez az új párod/új kapcsolatod problémája. Ettől miért kéne, hogy az előző kevesebbet kapjon?!

Persze ha olyasmire gondoltál, hogy esetleg ennél is szorosabb kapcsolatot tartanál fenn, akkor pedig szintén az új kapcsolatban nincs rendben valami, ezesetben talán át kellene gondolni, hogy ki kivel szeretné összekötni az életét.

A te gyermekeid lelki fejlődése 50%-ban a te felelősséged! Teljesen mindegy, hogy az a gyermek éppen veled él-e vagy sem. Ehhez pedig igenis, hogy hozzá tartozik az édesanyjukkal való normális viszony fenntartása!

"nem kérdezné meg hogy vagyok, nem kaptnék két puszit vagy egy ölelést ha találkozunk?! Bocs, de én nevelem a közös gyermekünket, többet érdemlek annál, minthogy kiadhassam az ajtón. "

Te nem teszel neki szivességet azzal, hogy neveled a gyerekeit. Ha igen, akkor add át neki a nevelés jogát, boldogan kap rajta szerintem és még öleléseket se vár el cserében.

Még hogy az ex-el azért puszilkodjon meg ölelgesse, mert neveli a gyerekeit... ez kész...

Na nehogymár baj legyen, ha normális viszonyban marad két szülő! Nem azért ad puszit vagy ölel meg, mert nevelem a gyerekét, hanem azért mert két ember vagyunk, akiknek egykori szerelméből egy közös gyermek is született, így a kölcsönös szeretet és tisztelet megmaradt! Akinek az újdonsült kapcsolatában ez zavart okoz (gondolj bele, ez annyit jelent, hogy a saját gyermekem féltestvérének édesanyjával IS normális a viszonya az apjának), az szerintem nagyon gondolkozzon el, mert ott szerintem az új asszonykának vannak önbizalom problémái!

Épp ezért írtam le, hogy ebben a helyzetben is voltam, mivel van egy még nagyobb gyermeke - következésképp egy még korábbi felesége! Érdekes lett volna, ha nem fogadom el, hogy normálisan kommunikál vele.

Tudjátok, a gyerekek nem a fáról potyognak, így minden gyermeknek van édesanyja és édesapja is (szerencsés esetben!), még akkor is ha nem élnek együtt!

Ja, és ha csak kiadhatom az ajtón és aztán a gyerek megkérdezi, hogy anyának és apának mi baja egymással, miért nem beszélnek, akkor mit mondasz neki?

anya: Nincs bajunk egymással, csak apának már új családja van?

gyerek: Aha... új családja, és új gyereke... akkor én már nem vagyok fontos? Vagy kevésbé vagyok fontos? Hiszen oda megy haza... stb., stb.

Nekem ez a fajta kapcsolat nagyon nem jönne be, de aki ezt így tudja csak elfogadni, hát lelke rajta!