Egyik szülő viselkedése miatt úgy érzem szét esik az egész életem?

Történet lényege: Nem mondanám, hogy huu mennyire tökéletes családunk van/volt, de pár évvel ezelőtt még nyugodtabb életet éltünk. Nem tudom sokszor anyámnak mi baja van, felkapja a vizet mindenen ha ép olyan hangulatban jön haza. Legyen szó egy adott ételről, hogy miért nem csináltam például. Mi közbe mást is mondott, hogy ez vagy az. Mindent is megcsinálok itthon, de sokszor ez is kevés, meg se látja, hogy megcsináltam, ha igen, még egy köszönömöt se mond néha, helyette "az idődből kitelik, rá értél"... Ez igaz, itthon vagyok, de néha jól esne egy köszönönöm. Semmibe veszi amit csinálok. Beszélni se lehet vele erről mert szintén kiborul, felkapja a vizet, utána meg napokig hozzá se szól az emberhez. Nem telik úgy el egy hét, hogy legalább egyszer ne lenne ilyen. Úgy érzem nem is szeret minket, csak egy teher vagyunk a számára, ez a minek léteztek érzés...

Amúgy is úgy érzem minden darabokra hullik körülöttem, de mellette itt van ez a folyamatos stressz. Próbálnék kilépni belőle, elköltözni, de nem könnyű... Aki volt hasonló helyzetben az, hogy kezelte ezt? Hogy ne "bolonduljon" bele a helyzetbe. Amíg nem oldódott meg, hogy kiszakadj abból a környezetből?