Családban rosszul fogadták, hogy felmondtam a munkahelyemen? Mit csinálnátok a helyemben?

Tavaly diplomáztam, ősz óta dolgoztam az első munkahelyemen.

Az elején még úgy, ahogy tetszett is, de most, a végére teljesen kizsigerelve éreztem magam, rengeteg stressz ért, nem leltem benne örömöt, konkrétan gyomorgörcsöm volt minden vasárnap, hogy hétfőtől újra munka... Fizikai és pszichés tüneteim is lettek, de sokáig ezt titkoltam még a férjem előtt is, mert úgy éreztem, elbuktam azzal, hogy nem bírom, hogy "erre sem vagyok képes". Aztán egyszer elsírtam magam neki, hogy utálok bejárni, egyáltalán nem szeretem és azért is várom, hogy végre babánk legyen, mert akkor tuti, hogy többet be nem teszem oda a lábam. Ő erre azt mondta, hogy ha ez nem tesz boldoggá, akkor ne csináljam, semmilyen munka nem ér annyit, hogy tönkretegyem miatta magam, meg a gyerekvállaláshoz sem jó alap ez, és az anyagi biztonságunk megvan az én bevételem nélkül is, ne csináljam ezt.

Felmondtam, a munkámmal együtt pedig megszűnt az összes tünetem, újra kiegyensúlyozottak a napjaim, igazából mintha kicseréltek volna.

Ezt a családomnak nemrég mondtam, igazából nem bejelentettem, csak szóba jött a régi munkahelyem, erre mondtam, hogy eljöttem, mert nem volt jó. Azóta az van, hogy állásajánlatokat küldözgetnek, a huszonhatodik rokonommal találkoztunk múltkor az utcán és mondja, hogy mesélte neki a nagyim, hogy nem dolgozom és ő is érdeklődött a munkahelyén, van-e felvétel, küldjem el neki az önéletrajzomat majd. Kérdeztem utána a mamámtól, hogy ez mi, honnan tudja egyáltalán ő, mire mondta, hogy hát ő mesélte neki, mert "ne lógjak sokáig a levegőben, ha már külföldre menni nem akarok". Mert az ő első ötlete az volt, hogy semmi baj, úgyis kezdődik a szezon mindenhol, menjek ki Ausztriába pincérnőnek... :D Mikor pedig mondtam, hogy férjem van, gyereket tervezünk, akkor nem értette, hogy mi a gond.

Anyagilag teljesen függetlenek vagyunk, nem az van, hogy most én a családomtól várnám a segítséget, bárhogyan is. Mióta tudják, ez a téma állandóan, hogy hová kéne jelentkezzek, menjek külföldre, mit kéne tanuljak. Közben a mi terveink pedig teljesen mások...

Ma is náluk ebédeltünk, újra fel lett ez hozva, mondtam, hogy nem szeretnék erről beszélni, ez kettőnkre tartozik. Nem értették meg, eljöttünk inkább, utána pedig anyám engem hívogatott, hogy miért viselkedtem így, és mennyire megbántottam a nagyszüleimet is.