Mit tehetnék anyum ellen?

Szia! Szerintem anyukád nagyon-nagyon nehéz helyzetben van most, és Te vagy az egyetlen támasza, az egyetlen, akire számíthat... Tudom, hogy 16 évesen fiatal vagy még, de most Te vagy az, akinek felnőttként kell viselkednie, ha nem akarod, hogy szegény anyukád teljesen összeroppanjon. Gondolj bele, hogy milyen érzés lehet, ha valakit kb. 20 év házasság után dobnak egy fiatalabbért... és egyedül marad, és fogalma sincs, mi lesz, hogy lesz + ha apád előtte is csalta, akkor megalázva érzi magát, stb... És most azért nem enged a barátaiddal találkozni, mert fél, hogy Téged is elveszít, és akkor teljesen egyedül marad. Tudom, hogy ez józan ésszel nézve irreális, de lelki mélyponton másképp gondolkodik az ember, másképp éli meg a dolgokat, mint egy kiegyensúlyozott ember.

Beszélgess vele sokat, mondd meg neki, hogy Neked nyugodtan elmondhatja, ami bántja, mert szereted őt, és szeretnél segíteni neki ebben a nehéz időszakban. Mutasd ki neki a szereteted sokkal jobban, mint korábban, vigyél neki valami kisebb ajándékot, segíts neki sokat,és beszélgess vele nagyon sokat. Mondd el neki, hogy Neked fontosak a barátaid, de ő sokkal fontosabb, vagy valami hasonló. Esetleg ha nem ismeri annyira a barátaidat, mutasd be őket neki, hívd el őket magadhoz, hogy anyukád lássa, nem zárod ki őt az életedből. Ha ezt megteszed, szinte valószínű, hogy nem fog tiltani tőlük.

A kutya - meg ha nem szóltál neki róla előtte - tényleg szarul eshetett neki. Gondolom nem azért, mert nem tud 3 kutyát eltartani (ezt csak mondja), hanem mert úgy érzi, hogy apád ezzel a kutyával akar Téged magához édesgetni, de a gond (a kutya eltartása) már az ő nyakába szakad. Hiszen a házasságukkal is kb. ez lehetett, anyukád dolgozott, gyereket nevelt, háztartást vezetett, apád meg egy másik nővel hetyegett... (ha nem így volt, elnézést). Amúgy sincs jó lelkiállapotban, és a kutya miatt még idegesebb lett... Nekem nincs még gyerekem, meg el se váltam, de én is tökre így reagálnék a helyében... Azt meg sztem ne erőltesd hogy apádat odaengedje, ahhoz még túl frissek a sebei, kegyetlenség lenne vele szemben... ne feledd, anyukádnak ez az elhagyás iszonyat nagy megaláztatás lehetett, ráadásul negyven-valahány évesen egyedül maradt... Talán majd idővel (2-3 év) megbékél, de ez sem biztos... Az viszont biztos, hogy minél jobban erőlteted, ő annál jobban tiltakozni fog... hiszen apádnak ott van a nője, de ő, ha Téged is elveszít, teljesen egyedül marad.

Esetleg olvasgass a neten arról, hogy válás/megcsalás után milyen lelkiállapotba kerülnek az anyukád korabeli nők, és hogy hogy lehet segíteni rajtuk (mert a jelek alapján anyukád segítségre szorul, és ezt a segítséget kizárólag Te tudod megadni neki).

Remélem segítettem... Az anyukád lelki gondozásába befektetett energia pedig idővel sokszorosan meg fog térülni, meglátod.

28/l

Kedves Kérdező!

Azt tudom mondani, mint a fentebb válaszolók. Anyukád most borzasztó nehéz helyzetben van, és neked kellene most felnőttként viselkedned!

Csodálkozol, hogy anyukád nyíltan ellenséges apukáddal, aki sok-sok év után elhagyta őt egy másik nőért? Képzeld magad anyukád helyzetébe! Lehet, te sem viselkednél másképp... Amikor elárul az, akiben bíztál, akire az egész életedet feltetted, lehet, te sem tudnál vele továbbra is kedves maradni. Sőt!

A kutya-kérdés: te tudod egyáltalán, hogy mennyit eszik egy kutya havonta? Ha nem, akkor elárulom: egy nagyobb termetű kutya, pl. egy boxer minimum havi 10 000 forintot megeszik, és akkor csak a száraz kutyatápot vettem, húst még nem is kapott! Írtad, hogy már van két kutyátok, és miután anyukád egyedül tart el téged és a két kutyát, úgy látja, hogy egy harmadikra már nem futja. Lenne egy kérdésem: te elmennél folyamatosan (év közben is) dolgozni 16 évesen, hogy legyen mit enni adni a kutyádnak? Ha igen, nincs gond. Ha viszont elvárod, hogy ő tartsa el a kutyát, akkor jogos az aggodalma.

Abban, hogy anyukád megszabja, mikor mehetsz el, és mikor nem, csak támogatni tudom. Egy jó szülő határokat szab, nem engedi csellengeni a gyerekét, legalábbis szerintem.

Hidd el, 16 évesen nekem is hasonló gondolataim voltak. A világot úgy fogtam fel, hogy mindenki ellenem van, mindenki csak rosszat akar nekem, különösen anyám, aki (jól figyelj most) 18 éves koromig egyáltalán nem engedett el sehova bulizni, nem lehetett barátom, (amint megneszelte, hogy valaki van a láthatáron, minden követ megmozgatott, hogy elszakítson minket), nem volt zsebpénzem, és hasonlók. Akkor ez nagyon igazságtalannak tűnt (néha még most is), de azóta rájöttem, hogy csak féltett, és jót akart nekem. Okult a saját hibájából (ő 17 évesen szült engem, mert gőze nem volt a fogamzásgátlásról), és tudta, hogy a zsebpénzemet hülyeségekre költöttem volna (és tényleg így lett volna). Ha azonban konkrét dologra kértem pénzt, általában kaptam.

Nos, szóval szerintem próbáld egy kicsit beleképzelni magad anyukád helyébe, és utána sírj a kutya meg a szabályok miatt!