30-on túl a szülőkkel hogy lehet harmonikusan együtt élni? Aki így él, az hogy oldja meg a mindennapokat?

Biztosan van olyan, de mi miatt lehet ilyen helyzetbe kerülni?Nem kötekedésképpen, csak érdekel.Munkanélküliség, válás?

Szerencsére ezt én hírből sem ismerem, de ha ebben lennék, biztosan a lehető legtöbbet segítenék otthon.Anyagilag is, hiszen +1 fő nem ki kiadás a közüzemi számlákban sem.Viszont minden erőmmel azon lennék, hogy mihamarabb a saját lábamra tudjak állni.

Én 22 vagyok és idén költözök albérletbe. Én nem bírom.

Amúgy én olyan 2 hetente megcsinálom a heti nagy takarítást, a költségekhez nem tudok hozzájárulni érdemben, de magamnak mindent én veszek. Nagyon jó viszonyban vagyok anyukámmal, szóval annyira nem kínos, de gészségtelennek gondolom.

ma 08:56

Azt írod, a költségekhez nem tudsz hozzájárulni érdemben - akkor az albit miből fogod tudni fizetni?

Még nehezebb lesz.

Válás miatt kényszerültem ara, hogy az önálló életet feladva a szüleimmel lakjam.

Van náluk, egy tágas szoba, amit a saját elvárásaimnak megfelelően alakíthattam ki, ez segít abban, hogy valamennyire otthon érezem magamat.

A rezsibe nem nagyon engedik, hogy beszálljak, egyedül az ennivalót én vásárolóm magamnak. Néha nagyon nehéz, mert sem mosni, sem főzni, sem mást nem akarnak engedni. Úgy kezelnek mint a kis gyereküket, és ez nem éppen ideális a számomra, olyan mintha arany kalitkába lennék zárva.

Amikor nincsenek itthon, akkor takarítok, vagy ha elutaznak megjavítok ezt azt, kifestek, csempézek, de erre ritkán adódik lehetőség, mert szerintük ne költsek a házra, mert minek, nekik jó ez már így is, kopott falakkal.

Lényegében nagyon jó dolgom van náluk, de már alig várom, hogy ismét, külön, önállóan éljek, de erre most esélyem sincsen.(nettó 75-ből, nem albérletezem, még mielöt ezt írná valaki)

39/f

Párom 29 éves, én 23(L). 2 évvel ezelőtt költöztem hozzá/szüleihez. Külön szinten lakunk, de a bejárat közös, rajtuk keresztül kell feljönni az emeletre. Itt van 3 szoba amiből egy lehetne konyha, és egy fürdő. Ezeket csak mi használjuk így ezt én takarítom. A konyhát az alsó szinten közösen használjuk bár ez túlzás mert, anyós főz. Én megmondtam a páromnak, hogy addig míg itt lakunk nem fogok főzni (pedig szeretnék már), mert nem hiányzik az hogy folyamatosan azt nézzék mit hogy csinálok, és mindenbe beleszólnának mit hogy kell. Az alsó szinten a folyosót és a konyhát 2 hetente 1x én porszívózóm fel és felmosom. Havonta 70ezret adunk nekik, amiben a rezsi és az 1 napi meleg kaja van benne. A többi dolgot, mi vesszük magunknak. Saját hűtőnk is van a konyhába, azt természetesen csak én takarítom.

De már nagyon elszeretnénk költözni, de nincs annyi önerőnk, hogy ez nemsokára sikerüljön:( Akár havi 80ezer lakásrészletet is tudnánk fizetni, de az önerő hiányába még odáig se tudunk eljutni. Albérletbe azért nem akarunk menni, mert inkább azt a havi min.50ezer forintot félrerakjuk. Ja meg az albi se lenne jobb, ha éppen olyan embertől vesszük ki, aki állandóan a nyakunkra járna, és magyarázna mit hogy merre.

A mostani fiataloknak még annyi segítségük sincs mint régen, hogy szocpol. Amivel már el lehetne indulni saját lakás felé. Úgyhogy maradt a gyűjtőgető életmód, és az egy fedél alatt lévők elviselése, és az öröklés. Ez elég elszomorító....