Miért kapcsolatfüggő olyan sok nő?

Én ezt a kapcsolatfüggőséget pont a férfiaknál tapasztalom. Kb meghalnak nő nélkül...

Én teljesen egyetértek veled kérdező, szerintem szánalmas, ha valaki annyira görcsösen keres kapcsolatot, hogy minden mindegy, csak legyen. Én teljes embernek érzem magam anélkül is, nem kell hozzá férfi, hogy boldog legyek. ha van egy jó kapcsolat, az mégjobb persze, de szerintem nem ezen kellene múlnia a boldogságnak.

15:08

Majd rájössz, csak lehet, hogy akkor már késő lesz...

Egyik kollegám mondta egyszer hogy ahol lakik ott megházasodott egy 60 éves öreg csóka..(először)

A nagypapi utólag megjegyezte hogy igy is túl korai volt :)

én csak annyit fűznék hozzá, hogy egy komoly párkapcsolatban meg kell tanulni tolerálni a másikat valamilyen szinten. Most már biztos vagyok benne, hogy nincs olyan, hogy tökéletes társ, nagy Ő stb... csak valaki aki az lehet. Nem hiszem, hogy találsz egy olyan pasit aki a-tól z-ig megfelel az igényeidnek. persze lehet te leszel a kivétel. és hozzá kell tennem az egészhez, SZERINTEM!

23f

Én is egyetértek 15:50-essel. Senki nem tökéletes, de össze lehet vele csiszolódni.

Számomra is fura ez a kapcsolatfüggő-dolog, én valahol úgy érzem, ők kicsit bizonytalanabbak, és szükségük van az állandó megerősítésre magukkal kapcsolatban. Legalábbis egy részükre szerintem ez abszolút igaz..

Több hosszabb-rövidebb kapcsolat után (2 hónapostól 4 évesig) én is szingli vagyok egy ideje, és köszönöm, nagyon jól érzem magam. Van néhány igen közeli barátom és családtagom, akik törődnek velem, és én is velük, de nincs igényem arra, hogy párkapcsolatban éljek.

Persze MAJD nagyon szeretnék egy alkalmas társat találni, akivel gyerekeket nevelhetek, de egyenlőre nem ez az első a listámon. Most inkább annak érzem szükségét, hogy kipróbáljam magam sok dologban, amire később, ha már nem leszek független, nem lesz lehetőségem. (Ezen világjárást, új hobbikat, ilyesmiket értek)

Barátnőm is évek óta olyan kapcsolatban él, amit már az elején sem a szerelem tartott össze. Mostanra ért el ő is arra szintre, hogy már ki mer lépni a kapcsolatból.. Ő tényleg megerősítésért volt a párjával, és mostanra tanult meg bízni saját magában, döntéseket hozni és a saját elgondolása szerint irányítani az életét. Most már ő is úgy gondolja, csak azzal kezd kapcsolatot, akivel érzi, hogy van értelme.

26/L

Szerintem sokan nem értik a lényeget. Nem azzal van a baj, hogy valakinek van-e vagy nincs partnere pillanatnyilag. A problémás inkább az a mentalitás, amit én is megfigyelek sok fiatal lánynál, nőnél. Hogy teszem azt, van egy kapcsolatuk, amit már csak a megszokás tart egyben, folyamatosan veszekszenek, stb., de általában a lányokra jellemző, hogy nem mernek kilépni belőle, és nem azért, mert olyan gond lenne, hogy nem lesz hol lakniuk, nem tudnak megélni, mert itt elsősorban fiatal lányokról van szó, huszonévesekről, hanem azért nem lépnek, mert akkor ők egyedül lennének. És úgy, hogy nincs az oldalukon egy férfi, nem képesek magukat nőnek érezni. Több ilyen lányt is ismerek, akik bevallottan csak akkor vannak megelégedve a világgal, ha van hapsijuk. És ha a kapcsolat nem működik, akkor is számukra a kisebbik rossz, ha minden nap veszekszenek, mint hogy netán egy hónapig férfi nélkül legyenek. Pl. két olyan barátnőmet is tudnám példának hozni, akik már legalább kétszer-háromszor megcsinálták azt, hogy az elcseszett kapcsolatukból csak akkor léptek ki, amikor már biztosak voltak a következő fickó személyében. Magyarán megmondva, csak akkor szakítottak, amikor a legkevesebb kockázat volt arra, hogy akár két napig is pasi nélkül legyenek. Így mindkettejükről el lehet mondani, hogy 7 illetve 6 éve folyamatosan kapcsolatban vannak, de úgy, hogy ez nem egy azon személlyel tartott ennyi évig.

Na most, lehet, hogy én gondolom rosszul, de szerintem egy hosszabb kapcsolat után (ami az ő esetükben is években volt mérhető, tehát egy pasi átlagosan 1,5-3 évig tartott) kell az embernek idő, amíg másra rá tud hangolódni, nem? Ha fiú lennék, én nem tudnék egyrészt jó érzéssel közeledni egy olyan lány felé, akinek barátja van, még ha tudom is, hogy nem jó a kapcsolatuk, másrészt nem tudnék egy olyan lányt még csak megcsókolni sem, akiről tudom, hogy két nappal korábban még a volt barátja csókolgatta. A kedves férfiaktól kérném, hogy javítsanak ki ha tévednék, de úgy általában véve, nem azokat a nőket kedvelitek, akik valamelyest tisztában vannak önmagukkal, magabiztosak, képesek a maguk lábán is megállni? Persze meg lehet annak az izgalma, ha le kell csapni egy lányt valaki kezéről, de ha komoly kapcsolatot kerestek, akkor nem inkább egy olyan lányt választanátok, aki nem esik attól pánikba, ha egy rövidebb ideig nincs férfi az oldalán?

Saját, személyes véleményem szerint az egészséges önértékelésű ember nem attól érzi magát ilyen vagy olyan neműnek, hogy egy ellentétes neművel együtt jár.